Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

újjá, hogy megmutassa lényegüket; meghatározott eszme kifejezőjévé, a nép tanítójává, nevelőjévé válik. Társadalmi osztályálláspontját azzal fejezi ki a művész, hogy mit mutat meg az ábrázolt konkrét jelenség lényegeként, speciálisan melyik .jelenséget mutatja be a hozzá hasonlók tömege lényegének kifejezöjeként.

A forradalom előtti orosz kultúrának azon képviselői számára, akiknek hagyományait Sztanyiszlavszkij folytatta és védelmezte, az eszmeiség, a népiség és a realizmus eszméi egyetlen elválaszthatatlan egészbe olvadtak össze.

"A színpad keretében a legkülönbözőbb látványosságokat mutathatjuk be az egyházi misztériumoktól az idomított patkányok és hasbeszélő kutyák mutatványaiig... Az ilyen előadások-adta benyomások a legellentétesebbek. Az egyik szórakoztat, a másik megörvendeztet, a harmadik felemel, a negyedik éppenséggel lealáz, az ötödik zülleszt stb... A művészi színház, a mutatványos színház, a színház épület az emberek fogalmában egyetlen elválaszthatatlan egésszé állt össze és ezért szinte mindent, amit a szinházban mutatnak be, művészetnek fognak fel. Az emberek többségének tudatában az igazi színház és a mutatványos bódé határai elmosódtak, minthogy az emberek többsége nem nagy kulturális küldetést lát a színházban, hanem csak kis hurzsoá célokra használja fel.

Maga a színház szó nem emlékeztet már taaplomra és összekeveredett a közönségességgel. Az ilyen utilitarista célokra lealacsonyított színház olyan értékes zongorához hasonlít, amelyet zab tárolására használnak fel.

Pedig a szinház a kapcsolatot kereső embertömegek lel-20

ki befolyásolásának hatalmas eszköze". *

Ezt Sztanyiszlavszkij 1913-14 táján irta. Egész élete során a művészetnek és a színháznak azt az értelmezését

20. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 1954. I. k,

599.} II. k. 26. o. (oroszul)- 23 -