Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

Amikor ez az egész konkretizálódik és különböző irányokban fejlődik, megjelennek azok az oldalak, melyekről szó van. Szék csak látszólag különülnek el egymástól, csak látszólag beszélnek különböző tárgyakról, a valóságban egy és ugyanazt a tárgyat tárják fel különböző oldalakról, azaz adnak sokoldalú fogalma* egyetlen tárgyról.

Sztaryiszlavszkij rendszerének értelmezésében sok félreértés éppen innen adódik: az egyik ember egy bizonyos oldalról nézi a rendszert és azt állítja, hogy ilyen; a másiknak a szemében nyilvánvaló, hogy olyan, mert másik oldalról nézi; a harmadik egy harmadik oldalról közelit hozzá, és az ő számára kétségbevonhatatlanul amolyan a rendszer. A valóságban azonban a rendszer több annál, mint ami az ilyen megközelítési módok eredményeként feltárulhat: ezeknek az oldalaknak egyike sem adhat önmagában teljes és pontos fogalmat a tárgyról.

A három oldal egyikét tekintve a rendszer arról szóló tanítás, hogy mi a színház és miért van rá szüksége az emberi társadalomnak, mit nevezhetünk színházművészetnek és mi az, ami csak látszatra emlékeztet a színházművészetre, de alaptalan volna annak nevezni.

E tudomány második oldala (része, fejezete) közvetlenül kapcsolódik az elsőhöz. Erről az oldalról tekintve a rendszer arról szóló tanítás, hogy milyennek kell lennie a színésznek, hogy joga és lehetősége legyen a művészet társadalmi hivatásának megfelelő müveket alkotni.

A harmadik oldal (rész, fejezet) megint csak a másodikat köti az elsőhöz. Ha a rendszert erről az oldalról nézzük, akkor arról szóló tudomány, hogyan realizálhatja a színész lehetőségeit a legrövidebb utón, a legésszerűbben és leghatásosabban. Tehát ha birtokában vannak az eszközök és ismeri a célt, hogyan dolgozzék gyakorlatilag, hogy a művészet rendeltetésének megfelelő alkotásokat hozhasson létre.- 18 -