Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

megrajzolja Tamara újjászületésének képét; Ophélia megrajzolja Hamlet elveszett erényeinek képét; Szmirnov földbirtokos Csehov Medve cimü tréfájában megrajzolja a nő arcképét .

E képekben mindössze annyi a közös, hogy mindegyikben egy sereg "tárgy" van, amelyek valamiféle helyzetet, egy gondolatot, egy tényt illusztrálnak. E képek helyreállításához egy és ugyanaz a felsorolási forma szükséges.

Szinte minden darabban és minden szerepben találhatunk hasonló jellegű, többé-kevésbé találó és bonyolult példákat. A tárgyak száma mindenütt magas, mert egymagában egyikük sem eléggé világos, eléggé ékesszóló. Minden ■soronkövetkezőt azért kell kimondanunk, mert az előző nem felel meg a képet rajzoló igényeinek. Ez a legelterjedtebb eset: felsorolás az erősités kedvéért.

A tárgyakat időnként időrendi sorrendben soroljuk fel. Ez események sora, amelyet a hallgatónak ismernie kell, hogy a szükséges módon értékelhesse azt, ami ezek után az események után következett és aminek a kedvéért a képeket rajzoljuk.

Előfordul, hogy a tárgyakat térbeli helyzetük sorrendjében soroljuk fel, hogy ezáltal a hallgatót bevezessük azoknak a körülményeknek a világába, amelyek háttérként szolgálnak a fő esemény vagy a fő tárgy számára. Ezt & fő eseményt vagy fő tárgyat csak ez előtt a háttér előtt értékelhetjük helyesen.

A felsorolások árnyalatai hallatlanul változatosak. Ezek közül egyesek gyakran megismétlődnek. így a felsorolás lehet korlátozott és korlátlan. Az első esetben a felsorolás végét már kezdetén számításba vesszük; itt minden felsorolt tárgynak önálló értéke és saját jelentősége van. A második esetben a felsorolást úgy rajzoljuk meg, mintha a végtelenségig folytathatnók, közben pedig a felsorolt tárgyak bármelyikét másik, még ékesebben szóló tárggyal helyett esi that nők.- 172 -