Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

Felsorolhatjuk például egy gyűlés résztvevőit, egy színházi előadás nézőit, a vendégsereget ahból a célhói, hogy a hallgató pontosan és konkréten megtudja a felsorolásból, név szerint ki volt ott, de felsorolhatjuk azért is, hogy a hallgató rájöjjön, sokan, rendkivül tekintélyes emberek vagy éppen nem tekintélyes emberek voltak jelen a gyűlésen. Ebben az esetben a felsorolás csak bizonyos általános jellemzés megerősítéséül szolgál és a felsorolt tárgyakban csak az e jellemzést megerősítő vonásokat veszik figyelembe. Ilyenkor a kép rajzolója hangsúlyozza, hogy a bizonyítékok (tárgyak) korlátlan bősége áll rendelkezésére és ezért nem is értékel külön-külön minden egyes tárgyat.

Természetesen reménytelen vállalkozás a felsorolás gyakorlatilag lehetséges összes esetének leírása és jellemzése, de praktice létezik a felsorolás általános és jellegzetes hangvételi formája. Ebből a formából kitűnik, hogy valaki felsorol valamit, még olyankor is, ha nem értünk a nyelven, amelyen beszél, nem értjük, hogy mit sorol fel. Ebbe az általános formába beletartozik minden lehetséges árnyalat és változat.

A felsorolást felépíteni annyit tesz, hogy az általános formát variáljuk, alárendeljük feladatának; az adott konkrét látomást, az egynemű tárgyak sorát, a "sokaságot" mint olyant megelevenítjük nemcsak partnerünk füle, hanem szeme számára is.

Ez a képesség, mint minden cselekvési képesség, mintegy két egymást kölcsönösen feltételező és ezért egybeolvadó adottságból áll: annak képességéből, hogy képzeletünkben a felsorolt sokaságot egységes egészként lássuk (belső, szubjektív oldal) és abból, hogy ezt a sokaságot hangunkkal meg tudjuk rajzolni, azaz gyakorlatilag alkalmazni tudjuk a felsorolás általános hangvételi formáját (külső, testi oldal).- 173 -I