Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

kotásnak Sztanyiszlavszkij felfedezte objektiv törvényeit vagy e törvények egyikét. De kivel nem történhet ez meg a legnagyszerűbb színészek közül is? Másfelől bármelyik, akár legközepesebb színész is, ha valamit jól, tehetségesen csinál a színpadon, ezt az igazi alkotás objektiv törvényeinek, vagyis Sztanyiszlavszkij rendszerének megfelelően csinálja.

Ezek szerint a színésznek akkor válhat hasznára Sztanyiszlavszkij rendszere mint tudomány, ha szaporítani akarja tehetsége megjelenésének eseteit, növelni akarja igazi művészi győzelmeinek számát és csökkenteni a balsikerek és a vereségek számát. Lényegében azonban csak erre használhatja fel a szinész.

Ugyanígy az agrobiológiai tudomány is csak arra való, hogy megteremtse a termékek bőségét, mint ahogy az orvostudomány is csak arra való, hogy legyőzze a betegségeket és megerősítse az egészséget. 3

3.

Sztanyiszlavszkij irta: "A rendszer nem szakácskönyv: szükségünk van valamilyen fogásra, kikeressük hát a fejezetet, felnyitjuk az oldalt, és kész. Nem. A rendszer nem Útmutató, hanem teljes kultúra, amelyen hosszú éveken keresztül lehet fejlődni és nevelődni. Nem bemagolható, de elsajátítható, a szinész úgy magába szívhatja, hogy húsává, vérévé, második természetévé váljék, egyszer s mindenkorra szervesen egybeolvadjon vele, ujjászülje a színészt a színpad számára. A rendszert részenként kell tanulmányozni, de aztán teljes egészében kell átfogni, jól meg kell érteni általános szerkezetét és felépítését. Csak amikor legyezőként szétnyílik önök előtt, akkor nyernek majd róla helyes fogalmat".'*'^*

11. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 3. k. 1955. 309-310.o.

(oroszul)

16 -