Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

szefüggés az, amit lényegében szövegmélyének nevezünk. A szövegmélye a szóbeli cselekvés belső, pszichikai oldala,

"az, ami rákényszerit bennünket, hogy kimondjuk a szerep 18

szavait" - ahogy Sztanyiszlavszkij mondta.

Ezért a szinész, ha a szerep egy különálló mondatát veszi és azt önmagában, a mondatot kimondó személy egyéni cselekvési logikájától függetlenül tekinti, csak feltevésekre támaszkodhat a mondat szövegmélyét, azaz helyes megformálását illetően.

4.

Hogy a szerep szövegmélye és átfogó cselekvése a mondat megformálásában is kifejezésre jusson, hogy ily módon az átfogó cselekvés az élő beszédben is megvalósuljon, a színésznek minden konkrét esethez külön-külön kell felépítenie (megformálnia) a mondatot. Ezek az esetek végtelenül változatosak, magától értetődik tehát, hogy nem lehet őket előre látni és figyelembe venni. De még ebben a határtalan sokaságban is felfedezhetünk néhány általános, ismétlődő formátj ezeket általános hangsúly sémáknak, vagy hangsúlyszerkezeteknek nevezhetjük.

Tökéletesen különböző dolgokról, eseményekről és folyamatokról szóló mondatok közel állhatnak egymáshoz logikai felépítésükben; ennek megfelelően kimondásukkor ugyanazt az általános hangsulyszerkezetet követelhetik meg. Ezek a sémák és szerkezetek sokszor a formális logika általános figuráira, a nyelvtan általános szabályiara, a cselekvés logikájának általános törvényszerűségeire és a festészeti komponálás eljárásaira emlékeztetnek.

Ne lepődjünk meg létezésükön.Minden mondat jelenségek, folyamatok, események kapcsolatát állitja helyre; bármilyen különfélék is ezek a jelenségek, folyamatok és esemé18. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 3. k. 1955*

84. o. (oroszul)- 163 -