Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

Hosszú mondat elmondásához ugyanolyan képesség kell, mint a szavakkal felrajzolt képben úgy elhelyezni a tárgyakat , hogy egyfelől a kép szemlélője (a hallgató) világosan lássa az egészet - a részek kölcsönös kapcsolatát és kölcsönös összefüggését, másfelől minden részét, töredékét, tárgyát, részletét is a maguk konkrét saját szerűségében és az egészhez való viszonyukban.

Nézzük pl. Gogol Holt lelkek cimü regényének 8. fejezetét, a kormányzó báljának leirását, amely roppant világos és tarka képe a vidékiek erőlködésének, hogy nagyvilági eleganciára tegyenek szert. Ha a szinész úgy adja elő ezt a leirást, hogy lebecsüli az árnyalatokat, a részleteket, az apróságokat, akkor a kép elveszti minden báját és humorát. Ha viszont ezek az árnyalatok és apróságok elnyelik az egészet, ha minden hosszú mondat kimondásánál (pedig a leirás jórészt ilyenekből áll) nem lesz világos az a legfontosabb, amit ez a mondat egészében kifejez, ha a leirás nem nyugszik biztonságosan a hangsúlyos szavak támasztékán - az egész kép érthetetlenné válik. Bárhogy igyekszik is az elbeszélő világosan megrajzolni a részleteket, akár a legjelentősebbeket is, nem tudja rájuk irányitani a hallgatók figyelmét.

Az önmagában vizsgált mondatban kifejezett gondolatot az Írott szövegben az összefüggések teszik pontosabbá, a beszédszövegben a hangsúly, a megformálás. írott szövegben az összefüggéseiből kiszakított, de nyelvtanilag helyes mondat valamit közöl, megállapít s csak az összefüggés, meg részben az Írásjelek (nyomtatásban pedig az Írásmód, a dőlt betű, a ritkítás) adhatnak helyes fogalmat róla, hogy miért irta ezt a mondatot a szerző.

Az élő beszédben a mondat kivehető, plasztikus megformálása helyettesítheti a hiányzó összefüggéseket. Ennek következtében egy kimondott mondat olyasmit is kifejezhet, amihez néhány oldalnyi mélyen átgondolt és gondosan megszerkesztett szövegre volna szükség. Ez a "beleértett" ösz- 162 -