Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
Amikor a színészek úgy harcolnak az iparos színháznak e hűnél ellen, hogy nem veszik számításba a cselekvésnek, mint a színészi művészet anyagának pszichofizikai természetét, gyakran az ellenkező végletbe estek és esnek: lebecsülik a hangvételeket és általában a beszéd hangzását, ez pedig hatástalan, gyenge és kifejezéstelen beszédhez vezet. Amikor a színész minden áron "ét akarja élni" a szöveg minden szavát és mondatát, "önmagába vonul",elszige-I teli magát környezetétől s akkor lényegében nincs is szüksége rá, hogy kimondja a szerep szavait, de nincs is rá ideje - ezek a szavak már nem a ráhatás eszközei a számára, nem belső szükségletből, hanem kényszerből fakadnak. Sztanyiszlavszkijnak a cselekvés pszichofizikai természetéről szóló tanítása egyfelől óv a tartalmatlan, látomás nélküli, következésképpen lélektanilag nem megindokolt színpadi beszédtől; másfelől a formátlan, kifejezéstelen, értelmetlen, világos hangvételi szinezés nélküli beszédtől. Sztanyiszlavszkij minden esetben gazdag tartalmú, tehát kifejező cselekvést követel a színésztől, ezáltal tehát gazdag, sokszínű hangvételt is. Azt ajánlotta azonban, hogy ne közvetlenül magukat a hangvételeket kultiváljuk, hanem azt a talajt, amelyből - és csakis ebből - a hangvételek kinőhetnek; megmutatta a színes, kifejező és igaz hangvételek születésének törvényeit. Ha a szinész aktivan cselekszik szavával, akkor hiteles, produktiv és célszerű szóbeli cselekvése pontosan olyan hangvételekhez vezet, amelyekben a legteljesebben tárulnak fel céljai s azok lélektani indokai. A beszéd hangzásában a szubjektív objektívvá válik. Közismert dolog,hogy amikor Sztanyiszlavszkij 1915-ben Q a Puskin-előadás során Salieri szerepére készült, külön- 8 8. Salieri (1750-1825) a maga idejében népszerű olasz zeneszerző, Mozart vetélytarsa. Mozart halálához azonban semmi köze. Puskin egyfelvonásosa (Mozart és Salieri) tehát csupán a költői fantázia terméke.- 149 -
