Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
leges világossággal tapintott rá a tiszta, nemes és hiteles beszéd értékére. "Hogy valaki egyszerűen és szépen beszéljen, az valóságos tudomány, s e tudománynak törvényei vannak. Én azonban nem ismertem őket"^* - Írja, amikor ezekre az évekre emlékezik. 1957 márciusában kidolgozott kéziratában pedig ezt olvashatjuk! "Beszélni annyit jelent, mint cselekedni. Ezt az aktivitást az a feladat kölcsönzi nekünk, hogy másokba plántáljuk át látomásainkat. Nem lényeges, hogy a másik aeglát.1a-e ezeket vagy sem. Erről ma.1d gondoskodik természetanyáhk és tudatmélyi apánk. A maguk dolga csak annyi, hogy akarják átplántálni, az akarások pedig cselekvéseket szülnek. Más dolog kiállni az igen tisztelt közönség elé? elhadarni, hogy, t?*-ta-ta’ meg újra 'tra-ta-ta* és aztán otthagyni a színpadot. Megint más dolog kiállni a színpadra és cselekedni ! Más dolog a szinészi beszéd, és más dolog az emberi beszéd."9 10. Ha az ember szenvedélyesen tör céljára, ha elképzelése szerint nagyon nagy szüksége van rá, hogy átalakítsa beszélgetőtársa tudatát; ha az, amiről beszél, elevenébe vág, ha minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik a lehető legvilágosabban megrajzolni a szükséges képet, akkor beszéde gazdag lesz hangvételi színekben, kifejező erőben. Hogy a képet a megadott szavakkal a lehető legvilágosabban megrajzolhassa, az ember kénytelen változatos és kontrasztos színeket alkalmazni, azaz fel kell használnia hangjának teljes terjedelmét. És érdekes, hogy ilyen esetben - szinte mindig meg is találja a szükséges hangszineket. 9. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, I. k. 1954 568. o. (oroszul) 10. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, III. k. 1955. 92-95. o. 150 -
