Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

dik, hogy célja kikerült figyelmünk köréből; annak eredményeként, hogy az értékelés időnként nem megy át alkalmazkodásba, az alkalmazkodás ráhatásba.

Az emberi viselkedés egyrészt úgy jelenik meg, mint az arc, a kéz, a láb, a törzs lzomzata kaotikus, látszólag egymással összefüggéstelen mozgásainak áradata; másfelől mint egyéni és árnyalataiban megfoghatatlan szubjektív természetű élmények áradata, amelynek semmi köze és kapcsolata a. mozgások káoszával. Mintha sem az egyiket, sem a másikat nem diktálnák a külső környezet törvényszerűen teljesen konkrét (jelenlegi vagy múltbeli) ráhatásai és ugyanebben a környezetben konkretizálódó szubjektív érdekek.

Minden konkrét értékelés, minden konkrét alkalmazkodás és minden konkrét ráhatás, az embernek minden konkrét reagálása a külvilággal való érintkezésre, jellegében egyszeri, megismételhetetlen, és rendkívül bonyolult. Az általános törvényszerűség azonban mindegyik esetben ugyanaz. Ez érvényes az ember jelentős, a környezet számára fontos cselekvéseire, de érvényes a legjelentéktelenebbre is. A kétfajta cselekvés felváltja egymást, összefonódik, egymásba megy át és újra váltakozik. Ez kelti az elemi áradat képzetét, amelyből hiányzik minden törvényszerűség.

Az ember fontos, alapvető érdekei, amelyek személyiségét meghatározzák, konkretizálódnak a kis célokban, amelyek mindegyike önmagában véve csak távolról utal arra a közösre, amelynek szolgálatában áll és amelyből következik. De ezekre a kis célokra rárakódnak és beléjük ékelődnek más, teljesen véletlen, másodrendű körülmények diktálta és lényegükben az embert jellemző érdekeket nem érintő célok. Ide tartoznak pl. a különféle biológiai ingerek, a felvett szokások, a pillanatnyi körülmények összejátszásai. Ez a helyzet a mindennapi életben.

A színész művészetének az a célja, hogy felszínre hozza az emberi lélek életét, elevenítse meg, tegye a nézők számára leglényegesebb vonásaiban láthatóvá, hallhatóvá és érthet övé.- 137 -