Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

A szinház és a film területéről a legkülönbözőbb alkalmazkodások példáinak seregét hozhatjuk fel.

A felhozott példákból (.az antik képektől Kukrinszkiékig és Osztrovszkijtól Majakovszkijig) láthatjuk, hogy vannak alkalmazkodási tipusok, de nincs két tökéletesen azonos alkalmazkodás, s hogy az a körülmény, hogy egy alkalmazkodás valamelyik tipusba tartozik, még nem határozza meg valamennyi egyéni sajátosságát.

Minden konkrét alkalmazkodás sajátszerűségét azzal mutathatjuk meg, ha összehasonlrtunk két olyan alkalmazkodást, amelyet Lermontov ir le - az egyiket a Mciriben. a másikat a Menekültben.

Zárt ajka fel nem engedett,

Csak napról-napra senyvedett.

Midőn látszott, hogy vége lesz, Hozzálépett egy szerzetes,

Nógatta és kérlelte őt,

De büszkén, szenvedőn, előbb Csak hallgatott a kis beteg,

Aztán a szót igy kezdte meg:

(Mciri)24,

Szelim már fel nem ismerné A futárt. Feküdt csak némán,

Mint ki elindult sir felé...

"Allah nagy! 0 maga véd meg,

Rontó bajtól Ô őriz féltén Az örök hősi dicsőségnek!"

"Mi hirt hozol?" - és megint él tán,

Lankadó szemhéja rebben,

Reménytől lángol uj tüzekben!...

Feláll büszkén, s a harcos vére Pezsdül utószor hős szivébe!

(Menekült)24,

24-. Radó György forditása. Az orosz irodalom kincsesházaj Athanaeum Bp. 194?,- 126 -