Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy minden főnök és parancsnok mindig és feltétlenül felülről, a beosztott pedig mindig alulról alkalmazkodik. Ez csak annyit jelent, hogy minden embernél társadalmi környezetével való kölcsönös viszonyából adódó élettapasztalata saját erejéről en jogairól alkotott képzeteiben mutatkozik meg, ez pedig kihat az önmaga és partnere erőviszonyairól alkotott képzetére és azzal jár, hogy egyik vagy másik fajta alkalmazkodásra törekedjék. Emellett a felülről való alkalmazkodáshoz maximálisan hozzászokott ember is bizonyos körülmények között alulról alkalmazkodik.

Így például amikor az anya vagy az apa beteg gyermekét akarja valamire rábeszélni, alulról alkalmazkodik, holott ez nyilvánvalóan nem felel meg az erőviszonyoknak. Itt az alkalmazkodás jellegét az szabja meg,hogy a szülőknek szükségük van a gyermek meghatározott cselekvéseire, függnek ezektől a cselekvésektől. A szeretet, a figyelem, a partner iránti érdeklődés - gyakran az erőviszonyokkal ellentétben is - alulról való alkalmazkodást eredményez. Egyes családokban a gyeimekkultusz jórészt abban fejeződik ki, hogy a felnőttek alulról alkalmazkodnak a gyerekekhez. Egyébként ennek eredményeként a gyermekben hamis képzet alakul ki jogairól és erényeiről, ettől lesz elkényeztetett és alkalmatlan az életre.

Ezzel szemben a legszerényebb, a legfélénkebb vagy leginkább függő ember megfelelő körülmények között a legerősebb vagy legpimaszabb partnerhez is felülről alkalmazkodik .

Az alkalmazkodás jellegében az ember belső világa tükröződik: élettapasztalata és az, hogyan fogadja és értékeli jelenlegi körülményeit.

Ha például Majakovszkij Gőzfürdőjében a Diadalszkij elvtársat alakitó színész nem tulajdonit fontosságot a titánt önbecsülésnek, mint az alak alapvető vonásénak, akkor ez az alak elveszti azt a meghatározottságát, világosságát,- 118 -