Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Ilymódon az élő emberre való ráhatás alkalmazkodásait ebből a szempontból két csoportra oszthatjuk:az egyiket alkalmazkodás alulról, a másikat: alkalmazkodás felülről névvel határozhatjuk meg. Minthogy pedig a felülről és alulról alkalmazkodásnak különböző fokai lehetnek, könnyen elképzelhetünk egy középső, közbeeső alkalmazkodást is, az alkalmazkodások harmadik csoportját: alkalmazkodást "egyenlő helyzetből".

Hogy valaki a partnerére való ráhatás céljából felülről, alulról vagy egyenlő testhelyzetből alkalmazkodik, ezt saját és partnere erőviszonyairól alkotott elképzelése és az adott pillanatban való függésének vagy függetlenségének érzése határozza meg.

Ez az elképzelés lehet Indokolt és helyes, mint a fent említett példákban} lehet indokolt, de helytelen. A kizsákmányoló társadalomban például gyakran a vagyoni helyzet és az osztályhoz való tartozás határozza meg. Lehet megalapozatlan és helytelen, vagyis téves képzeteken alapuló. így például az erőviszonyokról alkotott képzet néha csak a ráhatás tárgyának külső, lényegtelen vagy alkalmi ismertetőjegyeire támaszkodik, mint amilyenek a ruha, a külső, a testtartás, a modor stb. Rosszul Öltözött emberhez például valaki fentről alkalmazkodik, holott erre semmi alapja nincs. Nem véletlen, hogy a közmondás igy szól: "Nem a ruha teszi az embert".

Az alkalmazkodás milyensége nemcsak a partner tulajdonságairól alkotott képzeteinkről, hanem saját tulajdonságainkról (eszünkről, erőnkről stb.) alkotott képzeteinktől is függ.

A parancsoláshoz szokott emberek, a magabiztos, fensőbbséges emberek, a pimasz és fölényeskedő emberek, a burzsoá társadalomban pedig a jómódúak - egyes esetekben megalapozottan, más esetekben nem - rendszerint fentről szoktak alkalmazkodni.- 117 -