Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

lenyeli, megemészti stb. Ez fiziológiai kérdés: egyaránt érvényes a Krisztus születése előtti emberre és azokra, akik néhány száz év múlva születnek meg. Ugyanez áll a mi dolgunkra is... ez a p3zichofiziológia, az alkotás pszicho­technikába - semmi más".1’'7* Itt a cselekedetek elemi, de abszolúte érvényes álta­lánosan elemi logikájáról van szó. Törvényei ugyanolyan primitivek, ugyanolyan elemien elvontak, első látásra ugyanolyan messze állnak a reális ember szubjjektiv világát megtestesítő egyéni logikától, mint amilyen elvontak, szá­­razak és elemiek a legegyszerűbb nyelvtani szabályok a tar­talmas, ragyogó és képekben gazdag élő emberi beszédhez ké­pest, mint amilyenek a formális logika és a geometria tör­vényei. A nyelvtani szabályok ellen, a geometria és a formális logika törvényei ellen véthet az olyan ember, aki nem isme­ri őket. A cselekedetek általános logikájának törvényei el­len azonban általában egyetlen ember sem véthet. Nyilván ezért nincs is ilyen cimü tudomány: "a cselekvések általá­nos logikája". Ha ilyen léteznék, általános, elvont for­májában csak azt állapítaná meg, ami nyilvánvaló, amit sem megsérteni, sem tökéletesíteni nem lehet. Ez az emberi viselkedés minden esetére vonatkozik, egy kivételével: a színész színpadi viselkedésének kivételével. Sztanyiszlavszkij azt mondta, hogy minden élőlény a tengeri kígyóig bezárólag, ha uj környezetbe kerül, azonnal tájékozódni próbál, az egyetlen élőlény, aki nem tájékozó­dik uj környezetében: a színész, aki a színpad emelvényére lép, de szobába, kertbe, térre kell jutnia. A cselekvések logikája a szubjektum kapcsolata a reá­lis környezettel. A szinészt azonban a színpadon képzelet­beli környezet veszi körül, azaz olyan környezet, amely 17. K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélge­tések, levelek, 294. o. (oroszul)- 104 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom