Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)

Kísérőszöveg hat színpadtervhez

Ketten együtt mégegyszer megpróbálhatnák, hogy átjussanak a labirintuson. De bármennyire érdekel is a férfi és a nő, igazából a léposők indítanak meg, amelyeken mozognak. Egy ideig a figurák uralkodnak a lépcsőkön, de a lépcsők örökre maradandóak. Hiszek benne,hogy egy napon közelebb Jutok majd ezeknek a dolgoknak a titkához és mondhatom, hogy nagyon izgalmas ezeknek a rejtelmeknek a körültapogatása. Ha a lépcsők holt tárgyak volnának,milyen unalmasak lennének; de hatalmas élet remeg bennük - sokkal inkább, mint a férfiban vagy a nőben.

7, A léposők. Negyedik hangulat

A lépcsőknek ezúttal nagyobb terheket kell hordaniok.Teljes az éjszaka és én kezdetnek azt szeretném, ha kezetekkel letakarnátok a padlón látható iveket és elzárnátok szemetek elől a lépcsők tetején látható két szökőkutat. Képzeljétek el azt is,hogy a támaszkodó figura a lépcsők másik oldalán áll - vagyis az árnyékban. Valami szükségtelen bánat súlya nyomja, mert a bánat mindig szükségtelen, és láthatjátok, hogyan teng-leng a világnak emez országútJán. Nemsokára abba a helyzetbe kerül, ahová én rajzoltam. Amikor odaérkezik, mellére ejti fejét és mozdulatlan marad.

Ekkor más mozgás kezdődik; először rendkívül lassan, majd fokozódó gyorsasággal. Az alak fölött egy szökőkút taraját láthatjátok emelkedni, mint az őszi napokon súlyosan emelkedő holdat. Emelkedik és emelkedik, egyszer—másszor nagy lökésekkel, de általában egyenletesen.Azután egy második szökőkút tűnik fel. Mindkettő csendben árasztja termését. Amikor a sugarak teljes magasságukat érték el, következik az utolsó mozdulat.A talajon meleg fényben rajzolódik ki két nagy ablak iveit formája s az egyik közepében egy férfi és egy nő árnya látszik. A lépcsőn álló figura felemeli fejét, vége a drámának.- öv