Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A Piscator Színpad megszületése

politikai megnyilvánulássá változtató mai társadalmi viszonyok diszharmóniája —, bizonyos mértékben az emberi eszménykép eltorzitásához vezet is,ennek a képnek mindenesetre egy előnye lesz: megfelel a valóságnak.

Számunkra, forradalmi marxisták számára a feladat nem merülhet ki abban, hogy a valóságot kritika né 1 k ü 1 lemásoljuk, hogy a színházat csak mint "kora tükrét" fogjuk fel. A színháznak ez épp oly kevéssé feladata, mint ahogy feladata, hogy - kizárólag színpadi eszközökkel - legyőzze ezt az állapotot,hogy a diszharmóniát leleplezéssel megszüntesse, hogy az embert mint jelenséget magasztos nagyságban ábrázolja, egy olyan korszakban, amely a valóságban társadalmilag eltorzítja, egyszóval, hogy idealisztikusán hasson. A forradalmi színház feladata abban áll, hogy a valóságot kiindulási pontként tekintse, hogy a társadalmi diszkrepanciát a vád, az államfordulat és az áj rend elemévé emelje.

2. A technika jelentése

Eddigi fejtegetéseimből bizonyára világosan kitűnt, hogy a technika számomra sosem volt öncél. Mindazoknak az eszközöknek, amelyeket felhasználtam és még felhasználni készültem, nem a szlapadi felszerelés technikai gazdagítását kellett szolgálniuk, hanem a szinpadi felemelését a történelmi sikjár a.

Ezt a felemelést, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a marxi dialektika alkalmazásával a színházban, a drámairodalom nem teljesítette.Technikai eszközeim azért fejlődtek ki,hogy a drámairás területén levő hiányt kiegyenlítsék.

74