Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A proletár színház

bösen, mint eddig, az adott szereppel szemben, de nem is "oldódhat fel" benne, vagyis nem adhatja fel tudatosságát.Ahogy minden kommunistának mint politikusnak az összes felmerülő politikai,gazdasági vagy egyéb társadalmi kérdéseket mindig és minden esetben az általános emberi szabadság egyetlen megmásithatatlan mértékével kell mérnie, és mint ahogy minden egyes embernek a népgyűlésen politikussá kell válnia, ugyanúgy váljék a szinész minden alakitása, minden szava és minden mozdulata a kommunista eszme kifejezőjévé, és ugyanúgy tanulja meg minden néző, hogy bárhol is van, bármit is mond vagy tesz, megnyilvánulásai hordják magukon félreérthetetlenül a kommunista magatartás bélyegét. Ügyesség és tehetség ehhez nem elég. A Proletár Színház másik feladata abban áll, hogy azokra a tömegekre is gyakoroljon propaganda és nevelő hatást, amelyek még politikailag ingadoznak, közömbösek, és azokra is, akik még nem ismerték fel, hogy a proletár államba nem vihető át a polgári művészet és a polgári "élvezést" mód. Az átvett irodalom előbbiekben említett felhasználási formája megfelelő módszer lehetne erre. Ezek a színdarabok még arról a régi világról szólnak,amelyben az elmaradottak is megbíznak,és ezen a téren is bebizonyosodik majd, minden propagandának abból kell kiindulnia, hogy a létezőben a leendőt felmutassa.

Lényeges feladat hárul a szerzőre. ő sem lehet többé a korábbi kényűr,meg kell tanulnia, hogy saját elképzeléseit és eredetieakedéseit háttérbe szoritsa a - tömegek pszichéjénak megfelelő - előadások javára, a - mindenki számára világos és érthető - köznapi formák javára. Tanuljon a politikai vezetőtől: mint ahogy a politikai vezetőnek is értelmeznie kell és előre meg kell sejtenie a tömegek erejét és fejlődési tendenciáit, és nem tehet tetszetőssé a munkások előtt olyan politikát, amely számukra történelmileg és