Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A proletár színház
21 pszichológiailag idegen, vagy csak rossz szokás következtében rokonszenves ~ a szerző legyen ugyanigy a proletár kultúra iránti vágy kristályosodási pontja,a munkás megismerési törekvésének gyujtóköve." Erwin Piscator Elkészített műsortervem nem valósult meg a gyakorlatiban. A drámairodalom, ideológiailag és formailag, az előrenyomuló színház mögött sántikált.Mindazokat a költőket, akik világszemléletben közel álltak hozzánk,fogva tartotta még az utó-expresszionizmus és nem voltak képesek eleget tenni a mi színházunk tulajdonképpeni törekvéseinek. Kivételt képeznek Franz Jung drámái,amelyek politikailag a legmesszebbre nyomultak előre és szerkezetükben is áj vonalat mutattak. Minden esetben csak "darabok" születtek,a szó szoros értelmében, darabok a korból, részletek a világképből, de soha semmi átfogó, semmi a gyökértől az utolsó ágazatig mindent ábrázoló egész.Hiányzott a ma izzó aktualitása,amely oly lenyűgözően ugrott ki az újság minden sorából. A szinház még mindig elmaradt az újság mögött,nem volt eléggé aktuális, nem avatkozott bele elég aktivan a napi eseményekbe, túlságosan merev - előre meghatározott és korlátolt hatású — művészeti forma maradt.Sokkal szorosabb kapcsolat az újságírással,a napi aktualitással - ez lebegett a szemem előtt. Abban a hitben, hogy ez csak kézirat kérdése,nekiláttunk, rogy magunk Írjunk színdarabot. Az indítékot az aktualitás adta: az orosz kérdés. Oroszország napja volt a dráma cime és kollektiv munkával született. A Proletár Szinház termekben és gyülekezési helyeken játszott.A tömegeket a lakóhelyükön kellett megragadni.A- kinek v -laha is volt dolga ilyen kis helyiségekkel, kis színpadjaikkal, amelyek alig hogy kiérdemlik ezt a nevet, aki ismeri az állott sör és a férfi ff.C. szagával teli 2* A politikai szinház
