Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
Visszapillantás és jövőbe tekintés
junktúra ügye lett. Üzlethez értő drámaírók kortéma után szimatoltak. Semmi esetre sem azért, hogy a társadalmi rendet, amely zsiros jogdijakat Ígért nekik, bukáshoz segítsék. Semmi esetre sem azért, hogy a munkásság ügyét a maguk ügyévé tegyék.A "Zeittheater"-bői, az aktuális drámairodalomból, a politikai színházból üzlet lett. Természetesen éles határvonalat kell húznom az efajta színház és önmagam között, nehogy egész munkám alapjában hamis megvilágításba kerüljön. Alapvetően más, hogy egy színház korproblémát változtat-e át "művészetté", vagy hogy egy színház azért teremt művészetet, hogy segítséget nyújtson egy politikailag fontos eredmény kiharcolásában. Nem azonos, hogy a társadalom valamely bűnének elmondását egy mesterségbelileg nagy színészre bízzuk és ezzel nagy szinészi teljesítmény születik, vagy hogy.egy nagy szinészi teljesítményt azért vetünk latba, hogy ezzel megszüntessünk egy társadalmi bűnt. Minden esetben a szinház törekvésének az iránya lesz a döntő. És határesetekben a rendező személyére, eddigi magatartására és múltjára kell majd visszatérni. Mielőtt meghozzák az Ítéletet, meg kell vizsgálni, méltó-e a hitelre. A konjunktúra azonban - amely természetesen nem véletlen és minden üzleti vonatkozása mellett megvan a mag«? politikai értelme is - ugyanakkor az atmoszférát is megnyugtatta. A politikai szinház kimozdult a szenzáció stádiumából. Nem úgy értékelik többé, mint a már csak üdvlövésekkel, forgó gömbökkel és forradalmi dalokkal megmozgatható közönség "legújabb divathóbortját". Mint mutatványszám, elvesztette "attrakció"-jellegét. Eredeti rendeltetésének rendkívüli előnyére. Talán a szélesebb polgári körökben is elkezdik majd belátni, hogy a Piscator Színpadot másképp kell értékelni, mint a szórakoztató színházakat, hogy ez a szinház nem azért nyel el új témákat, hogy művészet formájában újra kiadja magából, ha-8* A politikai színház 117
