Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Visszapillantás és jövőbe tekintés

gömbszinpad egyhatod gömbszeleté - ezen dől el ennek a nemzedéknek a sorsa - nyilként fúródott a nagyhatalmak húsába. Ehhez a lappangó, naponként, sőt,óránként végbemenő átalakuláshoz járul a szellem forradalmasítása: a közösségi élet hagyományos formáinak a megrendülése /házasság/, a kodifikált törvény és a valóságos viszonyok közötti ellentét /igazságügyi probléma/, minden tudományos és filozófiai ismeret átértékelése, az abszolutum felülvizsgálata /Einstein/.

Ez az erőteljes átalakulási folyamat,amelyben - mint százötven évvel ezelőtt - világosan látszik egy új társadalmi rend születése, nem vonulhat el nyomtalanul a színház fölött. Valóban, az utolsó három évben világosan érezhető a változás. A polgári szinház is áj viszonyra lépett a korszak problémáival. A "művészi szinház" kezd elhalni. Már alig lehet fenntartani a tiszta művészet vonalát /a politikai reakció védelmi vonalát/. A közönséget nem érdekli többé. A polgári közönséget sem. Saját léte kérdésessége felriasztotta és választ kezd követelni a színháztól is a politikai-társadalmi kérdésekre.

A Piscator Szinpad első szakasza után világos balratolódáB észlelhető a berlini színházak műsorában. Mindenekelőtt a Volksbühne vette fel a Piscator Szinpad vonalát. A külön-részlegek nyomására játszottak olyan darabokat is, amelyek legalább kísérletet tettek az aktuális kérdésekkel való leszámolásra. De a kimondottan Uzletszinház is hirtelen érdeklődést mutatott az aktuális drámairodalom iránt. És ezzel olyan ponthoz érkezem el, amellyel, a mi szempontunkból, a legélesebben kell foglalkoznunk.

A világszemléletből - kizárólag ebből kiindulva nőhetett fel a politikai szinház -, a társadalom átalakitájára irányuló,félreérthetetlen politikai akaratból a kon116