Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Pedig hát művészete egyik kategóriába sem tartozik, s a címben jelzett vagy-vagy csupán beugratás lehetett,Kereső művész, s talán legnagyobb érdeme a becsületes szókimondás: a kételyeket és a társadalomkritikát illetőleg egyaránt. Művészi tartását ennek az Írásának végén igen szellemesen rajzolja meg, egy találó hasonlattalsa realista iró kötelessége, hogy a száguldó úrvezetőnek megmondja az igazságot, hogy kellemetlen kérdéseket tegyen fel neki és partnerének ne a táj szépségeiről, valamint más hizelgő témákról fecsegjen. Ez a program rokonszenves mozzanata könyvének,de jó jellemzése művészetének is:kifejezi törekvését a kritikai realizmus korszerű kialakítására, valamint hadviselését a mai polgári társadalom ellen.

De honnan birál, milyen talajról indul hadba? Költői hasonlata itt is telibetalal: az iró voltaképpen "mitfahrer", utasa a száguldó gépkocsinak. Akarva akaratlanul közösséget kell vállalnia a sofőrrel, akkor is, ha kellemetlen kérdéseket kell feltennie. S valóbansDürrenmatt minden esetben hangsúlyozza polgár mivoltát és meggyőződését. Brecht iránt érzett mély tiszteletében és tanitványi minőségében ott torpan meg, amikor Brechttel.a kqpmuni st« Íróval találkozik. Ez a világnézeti határozottság számára már ellenszenves. A szocializmustól határozottan elhatárolja magát, bár valami halvány távlatban reméli a mai polgári állapotok átalakulását.Schiller-emlókbeszédében /1959-ben/ ezt irja: "Az egyes ember számára csupán a tehetetlenség érzése maradt meg, az a törekvése, hogy csak túlélj en.... annak tudata, hogy a mélybe kell süllyednie, ha nem akar elpusztulni; de egyúttal megmaradt egy nagy felszabadulás és valamilyen uj lehetőség sejtelme is, annak megértése, hogy most már itt az ideje annak, hogy ki-ki határozottan és bátran megtegye a magáét." /Dürrenmatt: Schiller. Eine Rede. Zürich I960. 38. o./ Dodonai szavak, igaz, de mégis ott él bennük valami reménység, valami egészen távoli, homályos perspektíva. Dürrenmatt társadalomkritikáia valahogy innen indul el: valami általános emberi jobbat-akarás felől, s innen jut el a kapitalizmus bírálatáig, a pénz hatalmának leleplezéséig,vagy a szegény ember dicséretéig. Labilis ez a talaj? Igen,az. Művészete igy természetszerűleg ellentmondásokkal van teli. Néha - nem is egy müvébenez a szkeptikus reménykedés elvezeti őt a forradalmár hivatás kigúnyolásához, a pesszimizmushoz, vagy a mélypszihológiai játékokhoz. /Gondoljunk novelláira, az Alagutra. a Balesetre, vagy az Ígéretre, de ilyen a Véga expedíció cimü radiőjátéka is. /Máskor viszont ez az elvont tiltakozás és remény elegendő a leleplezéshez, a "nyugtalanító történetek" társadalomkritikai hangjához. Ez a kis könyve a hinni akarás és a modern realista összegezés keresésének jegyében Íródott, tele kétellyel és kétségbe vonható ötlettel - de mégis a bátor művészi állásfoglalás hirdetésétől áthatva. S ellentmondásos magatartása mögött, azt hiszem, ez az igazán maradandó ás lényeges.- 4 -