Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

tart, úgy, mint a mienk;, A tragédia legyőzi a távolságot. A homályos ősidőkben gyökerező mítoszokat az athéniek számára jelenné változtatja. A komédia viszont távolságot teremi: az athéniek kísérletét, hogy Szicíliában megvessék lábukat, a madarak vállalkozásává alakítja, "akiknek”, birodalmukat akarván felépíteni, istenek és emberek előtt kapitulálniuk kell. Hogy miképpen dolgozik a komédia, azt már a vicc legprimitivebb formájában, a trágár viccben is láthatjuk, ebben a minden bizonnyal kétes értékű müformában, amelyet csupán azért hozok fel, mert a legvilágosabban illusztrálja azt,amit én távolság-teremtésnek nevezek. A trágár vicc tárgya a puszta nemiség, amely mint puszta nemiség alaktalan, távolság nélküli, és ezért, ha alakot akar nyerni, szükségképp válik éppen trágár viccé. A trágár vicc ezért valójában a komédia ősformája, a nemiség transzponálása a komikum szintjére és benne világossá válik a komikum lényege: megformálni a kaotikust, alakot adni az alaktalannak.

Az az eszköz mármost, amelynek segítségével a komédia távolságot teremt - az ötlet.A tragédiában az ötletnek nincs helye. Ezért van csupán kevés olyan tragédia, amelynek anyaga kitalált lenne. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az antik kor tragédiairóinak egyáltalán nem voltak ötleteik, ami manapság bizony megesik; az ő hallatlan művészetük abban állt, hogy nem volt rájuk szükségük. Ez nagy különbség. Arisztophanész viszont az ötletből él. Az ő anyagai nem a mítoszok, hanem kitalált cselekmények,amelyek nem a múltban, hanem a jelenben játszódnak. Ezek az ötletek úgy csapódnak be a világba, mint lövedékek, amelyek, miközben tölcsért vágnak maguk körül, a jelent komikummá, de ezen keresztül egyben láthatóvá is változtatják. Mármost ez nem jelenti azt, hogy egy mai dráma csupán komikus lehet. A tragédia és a komédia formai fogalmak, dra- 43 -