Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Ezt a kis értekezést Friedrich Dürrenmatt 1954 őszén és 1953 elején tartotta Svájc és Nyugat-Németország különböző városaiban, egyik felolvasó turnéja alkalmával. Azóta is - ha Schillerről szóló kis tanulmányát nem számítjuk - szinte az egyetlen vallomás ez a kis Írás, művészetéről, műhelytitkairól. Mégsem tekinthetjük kulcsirásnak. minden problémánkra választ adó megfejtésnek.Mert Dürrenmatt azok közé az irók közé tartozik, akik minden müvükben újra születnek, és lassan, tiz éves távlat súlya alatt,ezek a gondolatok is más szint kaptak már; főként azért, mert újabb darabjai - A fizikusok. V. frank - és egyéb Írásai, rádiójátékul kicsit mar kikezdték ennek a tanulmánynak tételeit. Mégis friss és izgalmas olvasmány maradt, elsősorban pedig szellemes vitairat, s ennyiben több is,mint az alkotóműhelyről szóló önriport. "Próbáljuk hát mi is ebből a távlatból olvasni szellemesen mély gondolatait.

fenegyerek vagy forradalmár?

Elveimhez tartozik,hogy csak nyugtalanító történeteket irok.

/Dürrenmatt:Der Doppelgänger./

Akik groteszk, meghökkentő jeleneteit olvassák, vagy sajátos színpadképeit látják, hajlamosak rá, hogy csak a különcöt lássák benne. S mikor ebben az Írásban is megemlíti, hogy maga is szeretne egyszer ismerőseinek társaságába az állóórán keresztül megérkezni.jnóg ő maga is megerősíti ezt a tévhitet. Színpadán a detegvivregenyek figurái, mitológiai alakok modernizált változatai, vagy kozmikus lények furcsa csoportképei kavarognak - s manapság mindez olyan divatos dolog már a nyugati szinpadokon;miért ne lenne Dürrenmatt is csupán egy a sok avantgardista szemfényvesztő közül? Mások, akik Az öreg hölgy látogatását, vagy az V. Frank leleplező históriájátismerik, úgy érzik, hogy az irónikus mosoly álarca mögött egy forradalmár rejtőzködik, aki csak inkognitó.lát akarja megőrizni szkepszisével, komédiái furcsaságaival - valójában a polgári társadalom robbantására készülődik. Nálunk is ezek a végletek csapnak össze müvei felett: a dekadenciába soroljuk, vagy a nagy forradalmi művészt véljük benne,aszerint, hogy milyen a politikai vérmérsékletünk.- 3 -