Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)
mesterségen, akkor kiderül, hogy az nem más, mint a kritikusok előítéleteinek összessége. Drámairól mesterség nem létezik; csupán az anyag birtokbavétele a nyelv és a színpad segítségével, pontosabban szólva, az anyag legyőzése, mert minden irás voltaképp hadjárat, amelynek megvannak a maga győzelmei, vereségei és eldöntetlen ütközetei.Tökéletes darabok nincsenek, ez csupán esztétikai fikció, amely fikció mintha a mozira függesztené szemét,hiszen manapság már csak ott találhatók tökéletes hősök.Még nem volt színházi iró, aki sebek nélkül hagyta volna el a csatateret és mindenkinek megvan a maga Achilles-sarka. Emellett az ellenfél - az anyag - soha nem is sportszerű. Cselezget, gyakran nem is lehet erődítményéből kicsalogatni, és a legtitkosabb, legalattomosabb csapdákat állitja. Ezért aztán a drámairónak is minden megengedett és meg nem engedett eszközzel kell küzdenie, mitsem törődve a mesteremberek és a tiszteletre méltó ősi céh bölcs figyelmeztetéseiül, szabályaival és erkölcsi prédikációival. Levett kalappal sosem tudjuk bejárni a drámairás. földjét, még csak a határon sem jutunk át. A drámairás nehézségei ott lapulnak, ahol senki sem sejti, gyakran csupán abban a problémában, hogy miként köszöntse egymást két ember, *agy hogyan hangozzék az eleő mondat.Amit manapság drámairól mesterségen értenek, azt fél óra alatt könnyen meg lehet tanulni; de hogy mégis milyen nehéz egy anyagot öt felvonásra elosztani és hogy milyen kevés anyag van, amely erre alkalmas, hogy manapság mennyire a lehetetlennel határos jambusokban irni, azt a legkevésbé a darabácsolók sejtik, akik bármilyen anyagot minden fáradság nélkül eeztanak öt felvonásra és bármikor könnyűszerrel Írtak ée irnak ma is jambusokban. ők valóban úgy választották meg anyagukat és nyelvezetüket, ahogy azt a kritika elképzeli; ezek nem olyankor hasonlítanak szabókra,amikor beszélnek a művészetről, hanem akkor, amikor a művészetet művelik. Itt aztán- 38 -)