Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

minden drámai anyag mindig ugyanazzá a hálókabáttá alakul, melyben a közönség sosem fázik meg és nyugodtan tovább szunyókálhat. Semmi sem ostobább annál a felfogásnál, hogy csak a zseninek nem kell magát azokhoz a szabályokhoz tartania, amelyeket a kritikus a tehetség elé állit.Akkor már magam ie legszívesebben zseninek tartom magam. Teljes nyomatékkai szeretném megjegyeznie színdarabok Írásának művészete nem feltétlenül egy meghatározott gyermek megtervezésével kezdődik, vagy olyasformán, ahogy az eunuch a szerelmet elképzeli; ellenkezőleg, olyan szerelemmel kezdődik, amelyre az eunuch nem képes. Az Írás nehézségei, gondjai, de boldogsága is kivül állnak annak a körén, amiről beszélni kell, beszélni lehet. Beszélni csupán a drámairól mesterségről lehet, amely csupán akkor létezik, mikor beszélünk a drámáról, de nem akkor, amikor csináljak.A drámairól mesterség optikai csalódás. Színmüvekről, művészetről beszélni sokkal utópisztikusabb vállalkozás, mint ahogy gondolnák azok, akik ezt többnyire Űzik.

Nos, ezzel a nem létező mesterséggel most hozzá fogunk egy meghatározott anyag megformálásához. Legtöbbször találunk benne egy középpontot^ a hőst. A dramaturgiában különbséget tesznek a tragikus hős - a tragédia hőse - és a komikus hős - a komédia hőse között. Azokat a tulajdonságokat, amelyekkel a tragikus hősnek rendelkeznie kell, ismerjük. Képesnek kell lennie rá, hogy részvétünket felébressze. Bűnét, ártatlanságát, erényeit és hibáit a legkellemesebb és legpontosabb módon kell vegyíteni és adagolni, meghatározott szabályok szerint, oly módon például, hogy ha hősömül egy gonosztevőt választok, akkor gonoszságához ugyanolyan nagyságú szellemi képességet is kell kevernem, amely szabály azt eredményezte, hogy a német irodalomban a legrokonszenvesebb szinpadi alak rögtön az ördög lett. Ez aztán igy is maradt.Változni csupán azok társadalmi helyzete változott meg, akik részvétünket felkeltik.- 39 -