Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

mennyire figyelemreméltó, hogy mig a mai angolszász drámairás mindent dialógussal akar kifejezni,addig nálam mindig túl sok minden történik a szinpadon és sziveeen látna már végre egy egyszerűbb Dürrenmat tot — akkor e mögött az igazság mögött csupán az a vonakodásom lapul,hogy nem aka-< rom a tojást a tyuk fölé helyezni és az az előitéletem, hogy jobban szeretem a tyúkot,mint a tojást. Ez az én, nem mindig szerencsés,szenvedélyem: a színházban a gazdagságot, a világ sokrétűségét akarom ábrázolni. Ezért azinházam sokszor többórtelmü és úgy látszik, mintha az embert megzavarná. Félreértések is belopakodnak épp azáltal, hogy drámáim tyúkóljában egyesek kétségbeesetten kutatnak a magyarázat tojása után, ama tojás után, amelynek lerakásától én csökönyösen vonakodom.

Persze a színdarab nemcsak egy bizonyos helyhez van kötve, hanem egy időt is visszaad. Ahogy a ezinpad teret ábrázol, é'ppigy időt is megjelenti; azt az időt,amelyet a cselekmény igénybevesz /s azt, amelyben lejátszódik/. Ha Arisztotelész valóban a hely, az idő és a cselekmény egységét követelte volna,akkor a tragédia időtartamát cselekményének időtartamával azonosította volna /amit a görög tragikusok nagyjából meg is tesznek/, minek következtében mindennek erre a cselekményre kellett volna kohcentrálódnia. Ily módon az időt "naturalista" módon, szervezetlen és rendezetlen egymásutániságban adnák vissza. Ennek azonban nem mindig kell igy történnie. Igaz, a cselekvések általában egymásutániságban Jelennek meg a szinpadon; de már - hogy egy példát emliteünk - Nestroy Halál az esküvőn cimü tiindérbohózatában^ is van két, azonos időben játszódó felvonás, és ezt az egyidejűséget az iró ügyesen úgy ábrá-9/J k

mű eredeti cime Per l'oa am rioohzaitstage oder Mann. Frau. Kind /1829A.- 31 -