Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

zolja, hogy a második felvonás cselekménye képezi az elsőnek a hangkulisszáját, mig az elsőnek cselekménye a második hangkulisszája lesz. Az idő alkalmazásának, mint a színház egyik lehetőségének példáit könnyűszerrel szaporíthatnánk. Az idő rövidíthető, hosszabbítható, felfokozható, megállítható, megismételhető, a drámairó Józsuaként kiálthat fel,a maga szinpadi napjához: Állj meg Gibeonnál,^1^ te pedig, szinpadi hold, az Ajalon völgye fölött.1X/

Itt kell továbbá még azt is megjegyeznünk, hogy Arisztotelész egységét még az antik tragédiában sem tartották be teljesen. A cselekményt megszakítják a kórusok és igy a kórusok felosztják az időt. A kórus megszakítja a cselekményt és az idő vonatkozásában - hogy teljesen laposan, ^árbeli szabóhoz méltóan fejezzem ki magam - azt a szerepet* játssza, amit ma a függöny. A függöny segítségével tagoljuk szét valamely cselekmény idejét. Semmi kivetnivaló e tiszteletreméltó segédeszközben. A függönynek megvan aZ a jó tulajdonsága,hogy egy felvonást egyértelműen lezár, tabula rasa-t csinál. És már csak pszichológiailag is gyakran igen fontos, hogy a kimerült és megrendült nézőt pihenni hagyjuk. Mostanában viszont áttértek arra, hogy a beszédet és az időt uj módon kapcsolják össze.

Ha most itt még egyszer hivatkozom Wilder A mi kis vároeunk cimü darabjára, úgy ezt azért teszem, mert e szép színjátékot bizonyára mindenki ismeri. Tudjuk, hogy benne különböző szereplők a nézőkhöz fordulnak és mesélnek a kisváros bajairól és gondjairól. Ezzel éri el Wilder, hogy többé nincs szüksége függönyre. A függönyt a nézők

Gibeon vagy Gabaon ősi palesztinai vidék és város, ahol Józsua a biblia szerint úgy nyert csatát a Kánaán-beliek ellen, hogy meghosszabbította a napot.

Ajalon ősi palesztinai város, amely mellett Józsua, a Biblia ezerint, megállította a holdat.- 32 -