Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)
ugyan nem a legfőbb -, amiért színdarabok Írására adtam a fejem; hiszen az irók mindig le nemcsak a színpadon alkottak költészetet, hanem a színpaddal Is - gondolok Itt például Arisztophanész komédiáira, vagy Neetroy vigjátékaira. Dehát mindezeket csak úgy mellékesen. Hogyan festenek mármost azok az egyes problémák, melyekkel példának okáért én magam találtam szembe magam - hogy olyan szerzőt említsek, akit valamennyire ismerek, ha nem is tudom 5/ teljesen áttekinteni. A vakban az volt a célom, hogy a szót állítsam szembe a drámai hellyel, a szót a kép ellen fordítsam. A vak herceg azt hiszi, hogy még mindig sértetlen kastélyában lakik,pedig már régen egy romhalmazban él; lázálmában úgy véli, hogy Wallenstein előtt alázkodik meg, s valójában egy néger előtt omlik össze. A drámai színhely ugyanaz, de a játék révén,amelyet a vak előtt lejátszanak, megkettőződik; van egy hely, amelyet a néző lát és egy másik, ahol a vak hiezi magát. És amikor az Angyal szállt le Babilonban cimil komédiámban a dráma helyszíneként a toronyépités városát választottam, akkor' lényegében két problémát kellett megoldanom. Blőször is a színpaddal ki kellett fejeznem, hogy ebben a komédiában két helyről van szps az égről és Babilon v,árosáról; az égről, mint a cselekmény titokzatos kiindulópontjáról és Babilonról, mint a cselekmény színhelyéről. Nos, az égboltot vissza lehetne adni egyszerűen egy sötét háttérrel, amely sejtetné a végtelent, de mivel komédiámban arról van szó, hogy az égnek nem annyira a végtelenséget, hanem a felfoghatatlant, az "egészen mást" kell képviselnie, ezért előírtam, hogy a szinpad hátterét, a Babilon városa feletti égboltot az Androméda-köd hatal-Az 1948-ban keletkezett parabola eredeti cime; Per Blinde. 5/ 28
