Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
97 "az átélés, az eleven,forró emóció - mondja Alek3zej Popov - egyre inkább távozik a színházakból, de nem is annyira az előadásokból, hanem inkább a próbákról. A próbákon ma már gyakran feltételesen megállapodnak és nekikésznlődnek az előadásnak. Ezt azzal igazolják, hogy századunkban másmilyenek, racionáliaabbak az emberek, mint amilyenek a múltban voltak, például Shakespeare korában. Ez káros ostobaság. A mai ember aktiv»emocionális, egyáltalán nem idegenek tőle az élmények - ez az egész az érzelmek kifejezési formájának, nem pedig az érzések hiányának kérdése.Gyakran mégis úgy dolgozunk, mint a műszaki rajzolók: a szinészek megrajzolják jövendő létesítményeik terveit. Pedig a régi Művész Szinházban olyan próbák folytak, amelyek egy életen át felejthetetlenek maradtak. Leonyidov vagy Moszkvin még a próbákon is hirtelen annyira átalakult, hogy ez a szó szoros értelmében megrázó volt. Most pedig a próbák gyakran algebraórákra vagy sakkfeladványok megfejtésére emlékeztetnek..." Ma már ritkaságszámba megy a drámai temperamentum, - a valódi, a nem az úgynevezett "motorikus"temperamentum, amelyet az alak fő feladata tud életre kelteni.Milyen sok szerep marad befejezetlen amiatt, hogy emocionális potenciájuk nem jut kifejezésre. a drámai temperamentum jelentkezésének hiánya szinművészeti főiskoláink sok végzős hallgatójának komoly hiányossága. a fiatal szinészek szinte szégyellik nyiltan kifejezésre juttatni érzéseiket,vagy hozzászoktatták őket a felületesen megértett cselekvés imitálásához. Gyakran csak azt tudják világosan ábrázolni, amit a szereplő a színpadon cselekszik, de azt már nem tudják kifejezni, hogyan cselekszi azt. Mindennél bosszantóbb, hogy ez a fogyatékosság a szovjet színmüvek hőseinek alakításánál érződik leginkább. Klasszikus vagy nyugati szerepben a szinész gondo-7 A színész művészete ma II. r
