Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
98 latban kénytelen transzponálni egy más korba, szokatlan életkörülmények közé és fantáziája akarva-akaratlan aktivizálódik. De amikor szovjet ember létére ugyancsak szovjet embert alakit, aki ráadásul még életkorban is közel áll hozzá, akkor úgy gondolja, hogy szinpadi magatartásának legegyszerűbb logikusaága is önmagától művészi igazsággá változik. Sajnos, nem változik! Nyilvánvalóvá lese, bogy hiányzik az alakitott jellem képi látása. Az Orjoli Turgenyev Színházban Burhart, ez a fiatal azlnéez milyen nagyszerűen, temperamentumosán alakítja Pablo szerepét. /Alejandro Oassonas A harmadik szó/. Az ember érzi, hogy a darab szokatlan körülményei, az alakitott jellem extravaganciája révén felébresztett művészi képzelet a legtevékenyebben részt vett az alak megformálásában. Ugyanez a Burhart Viktort alakítja az Irkutazkl történetben. Amig Pablo szerepét szinte egyetlen lélegzettel játszotta el - a hós jellemének változásai simán olvadnak egybe -,addig Viktor szerepében minden cselekedet szinte elkülönítve jelentkezik, a szinész ritkán nyilvánítja ki érzéseit, mint ahogyan homályos napokon a napsugár nehezen tör át a ködön. De azért "jó hangot tltött meg" a mai fiatalember általánosan értelmezett ábrázolásánál.Ám mégis milyen rossz ez a "jó hangvétel"! Milyen hamis az "önmérsékletnek” ez a sablonja,hiszen semmi köze sincs a hősi egyszerűséget árasztó színházhoz, amelyet Kyemirovics- Dancsenko hirdetett meg. Amikor a kazányi Kacsalov Színházban elkezdődtek az Irkutszki történet próbái, sokan csodálkoztak,hogy Prosztov rendező Llszeokaja érdemes művésznőre osztotta ki Valja szerepét.Pedig az együttesben voltak olyan fiatal szinéBznők is, akik korukat és külső adottságukat tekintve látszólag alkalmasabbak voltak erre a szerepre. Prosztov igy magyarázta a dolgot*
