Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
96 azembetünően jelentkeznek az együttes legjobb produkcióiban is. Skogyin szinészt például korábban nem volt alkalmam látni, amikor még a permi színházban dolgozott. Már ott is sok szerepet alakitott és egyet sem az úgynevezett "átlagos" színvonal alatt. Alakításainak "stílusa" pontosan ugyanolyan határozatlan, ernyedt, mint sok tucat vagy talán sok száz más színészé. Jó volna felrázni Skogyint, arra kényszeríteni, hogy hangosabban, nyíltabban szóljon a színpadról, úgy, hogy végre feltáruljon az, ami egyéni, utánozhatatlan benne. Ufában Szergejt játszotta az Irkutszki történetben. Alakítása pontos, korrekt szabályos volt -a kritikában általában tartózkodó elismeréssel szólunk az ilyen alakításokról. Se csupán két-három másodpercre villant fel valami sajátos, valóban átélt, érzelmileg magával ragadó vonás. Amikor ezeket a sorokat irom, kissé kényelmetlenül érzem magam Skogyinnal, Abdrazakovval.Muradbekovval, Atagisijevával szemben. Hiszen csaknem minden színházból idézhetnék példákat a korrekt, sikeres alakításra, amely leplezi, nem pedig feltárja a színész egyéniségét. Az említett fiatal szinészek - amint mondják - mások helyett is szenvednek. Paradox jelenségnek vagyunk szemtanúi. A darab és a szerep cselekvő elemzésének eszközei.amelyeket Sztanyiszlavszkij tárt fel, azt a célt szolgálták, hogy igazi, szervea átélésre buzdítsák a színészeket. Ám a gyakorlatban, az esetek többségében nem valósul meg az átélés sem a színházi előadásokon, sem a színművészeti, főiskolák és szinészképző iskolák vizsgaelőadásain.Ilyen módon az eszköz öncéllá válik, az átélés alapján végbemenő átalakulás folyamata pedig félúton megáll. A fiatal színészek körében ma igazi csapást jelent, hogy drámai temperamentumok vagy fejletlen vagy egyszerűen nincs is. De ez a baj nemcsak a fiatalok körében jelentkezik.
