Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
95 ségtől. A fiatal színész olyan volt ezen a "színpadon", amilyennek bármely más szerepben láttuk őt.De mennyire átalakult, ha a "színpadról" le kellett lépnie a "nézőtérre"! Mindjárt elevenné, közvetlenné vált, szívből nevetett társa tréfálkozásán, élénken kommentálta a próba folyását. Valóban érdekes volt tehát figyelni ezt az embert, jó lett volna megtudni, mi tetszett neki a röptében elkapott szellemes mondásban, mi a véleménye az előcsarnokban történtekről. Muradbekov próba közben természetesen nem "önmagából" indul ki e szó nagy és teljes értelmében, hanem abból az elképzelésből, hogy milyennek illik lennie egy színpadi hősnek... Mahacskalából menjünk el Ufába.A baskiriai Akadémiai Drámai Színház méltán büszke fiatal művészeire. Nézzük például Jumagulovot egyik alakításában. Trepljov /a Sirály/ bonyolult, több sikon mozgó alakjában és Szabir A kuatiriai férfi bohózat! karakterazerepében. Vagy milyen tehetséges vonásokkal gazdagítja szerepeit Jurullin is Rahmatullin és Abdullin A szív láng nélkül lobog cimü, rendkívül homályos, rosszul felépített darabjában. De a fentebb már emlitett A kuatirai férfi cimü darabban Rasit központi szerepét Abdrazokov alakitja.A fiatal színész előnyös külső adottságokkal rendelkezik,egyénisége magával ragadó. Ám ezeket a kitűnő természeti adottságokat ugyanaz a tartalmatlan "mértéktartás",a kedves, de általában véve értelmetlen mosolygás értelmetlen pazarlása forgácsolja szét... A színész fukarkodik temperamentumának, emócióinak kihasználásával és minden viszonylatban igyekszik kedvező benyomást kelteni.És a végeredmény: a színpadi rajz egyszinüsége, bágyadtsága,a valóban kifejező reagálások hiánya. A szomszédban - a Köztársasági Orosz Drámai Színházban - sem nehéz megtalálni az effajta vonásokat. Még csak nem is kell keresni ezeket az ismertetőjegyeket, olyan
