Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
94 tálában vett "szervességének" a színházban iámért, jó értelembe vett normáiba. Azt mondják a azinéazról,hogy "nemes önméraékletről tett tanúbizonyságot". Vajon az ilyen azinéaz "önmagát" játssza? Szó sincs erről. A következő dolog is előfordulhat. A azinéaz - különösen, ha fiatal - nem önmagát játssza, hanem önmagáról alkotott elképzelését. Ezt az elképzelést akarva-akaratlan a színházi hős divatos, általánosan elfogadott típusához "alkalmazza". À Komi Zenés-Drámai Színházban játszik a hires Bariját Muradova. Ennek a színésznőnek csodálatos«magával ragadó az egyénisége, bámulatos az átalakulási művészete, és minden darabban feltétlenül különböző alakítást nyújt, színészi temperamentuma, amely minden alakításának müvébzí szenvedélyt kölcsönöz, feltétlenül és mindig pezseg, forrong. Nemrégiben Bariját Muradova néhány szerepét egy fiatal színésznő,Atagisijeva vette át. Atagisijeva mindig kedves, őszinte, elbűvölő a színpadon,de - mindig egyforma. Vajon Atagisijeva "önmagát" játssza? Aligha. A fiatal színésznő egyéniségében bizonyára még feltáratlan az emberi sajátosságok összessége. Hasonló eseteket figyelhetünk meg ugyanebben a színházban egy tehetséges fiatal színésznél, Muradbekovnál. Egyik alakítása, Ajgazi, a legendás harcos, a nemzeti hős feltűnően hasonlít A fa alatt cimü mai vígjáték kulturházigazgatójára, Gerejre: ugyanolyan egyszerű a magatartása, ugyanolyan lassúak, megfontoltak a mozdulatai,ugyanolyan rokonszenves a mosolya, ugyanaz a sajátosan szenvedélymentes liraiság jellemzi. Ezek lennének vajon a fiatal szinész egyéniségének jellemvonásai? Egy alkalommal a próbákon láttam Muradbekovot.A próba az előcsarnokban folyt, s a képzeletbeli szinpadot egy láthatatlan vonal választotta el a kulisszák mögötti tér-
