Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
93 Árulna el. ön saját inadét .játssza? De kicsoda ön? Lobanov egy alkalommal kijelentette:- Néha azt mondják, hogy a színészek "önmagukat" játsszák, b nem érdemes megnézni éket. Nem, nem önmagukat játsszák, hanem színpadi sablonjaikat! Ő, ha valóban önmagukat játszanék - milyen érdekes lenne ez! Mert valóban, minden emberi egyéniség számos különféle jellemvonást, sajátos temperamentumot,indulatot rejt magában. Mindez gazdag anyag lehet a szinészi alkotó tevékenységhez, ha a színész "fel tud tárulkozni" a színpadon. Eeltárulkozni pedig annyit jelent, hogy a szerepben fejezi ki a darab fő feladata felett érzett saját politikai szenvedélyességét, saját egyéni életlátását.saját művészi témáját.saját élettapasztalatának /és nem másénak!/ azt a részét, ami az adott szerephez szükséges. Ám a valóságban többnyire egészen más dolog történik. a fiatal színész első fellépésekor saját, egyéni alkatának rendszerint csak jelentéktelen részét tudja feltárni. Sikert arat, ha nem is nagyon zajos, de szemmel látható sikert és a következő szerepben nem kockáztatja meg, hogy megváljék az egyszer már bevált fogásoktól, gesztusoktól, hangvételektől. Ezek azután újra meg újra ismétlődnek, megcsontosodnak,sablonokká válnak, á szinész emberileg továbbfejlődik, élettapasztalata gazdagodik, de változatlanok maradnak a sablonok, amelyeket a hiszékeny szinházkedvelő emberek az illető szinészegyéniség lényeges vonásainak tekintenek.Ezek a sablonok többnyire könynyen beilleszkednek a magatartás természetességének, ál-
