Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Vlagyimir Blok: Az egyéniségről

92

"A színészeknek nem szabad egy szót sem mondani semmiféle módszerről, eljárásról, fogásról! Mindig egészen más szavakkal fogom közölni gondola ta imát.A színész általában nem tud elviselni semmiféle felesleges terminológiát a szereppel és a darabbal kapcsolatos gyakorlati munkájában. A színésznek nyilván igaza van. Már nagyon sokszor hintettünk port a műkedvelők szemébe, s hirdettük még rendszeremről is, hogy az állítólag »egyetemes’ módszer a színművészet valamennyi kérdésének megoldásához. Ismeretek kellenek, alaposan és komolyan tanulmányozni kell miivégzetünket, rögzíteni kell a szinész és a rendező munkáját, de nem szabad elfeledni, hogy minden következtetésünknek a gyakorlat alapjára kell épülnie, gyakorlatunk alapja pedig a darab, a drámairás, nem pedig a csupasz technológia..."

Emlékszem, hogy egyszer az egyik szibériai városban egy rendezőr aki Moszkvából az Össz-szövetségi Oroszországi Szinházi Társulat legutóbbi szemináriumáról érkezett hazai színházában határozott hangon kijelentette: "A következő darabot a pszichofizikai cselekvések módszere alapján fogjuk előadni".Milyen vérszegény lett ez az előadás! A ezinészek a próbákon teljes erőfeszítésüket a "módszerre"összpontosították, a darab és az alakok pedig árnyékban maradtak.

Az igazi művész szabadon, jó gazda módjára bánik hivatásának technikájával, okosan és változatos módon választja ki belőle mindazt, ami az uj, utánozhatatlan alak megformálásához szükséges. De ha a technika az ur a szinész felett, akkor a színészben eltompul a képi gondolkodás képessége és végső soron elmosódik egyénisége.