Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
88 tak. Alkotó, stúdió jellegű légkör. Keresések, próbálkozások. De eleinte sehogyan sem ment a dolog. A színészek- többségükben fiatalok - semmiképp sem tudtak közel kerülni Turgenyevhez. Minél tovább haladt a próba, Hmeljov annál azemmelláthutóbban idegeskedett, ügy látszott, hogy ő maga már gondolatban régen eljátszott minden szerepet- ezt ritkán produkált, de nagyszerű szemléltetései alapján is ki lehetett találni.A színészek nyilvánvalóan szégyellték tehetetlenségüket. A rendező helyzetgyakorlat-próbát szervezett. Azután visszatértek Turgenyev szövegéhez. A cselekmény mindjárt hitelesebben, valószerübben bonyolódott. De Filippov, aki Kuzovkint, a központi szerepet alakította,semmiképpen sem tudta "birtokába venni az alakot". Hogyan ment végbe mégis a döntő fordulat? Hmeljov igy szólt:- Fróbáljon egy hatéves gyereket alakítani. És a rendezői szobában egyszerre megjelent az igazi Kuzovkin - naivan, hiszékenyen, kedvesen... ügy látszott, hogy Hmeljov tanácsa nem is annyira bölcs volt, mint inkább pontosan kifejezte a szerep képi "magját"! Hmeljov ismerte színészeit, szinte mindegyikük "alkotó lelkűletét" meg tudta érteni és nemcsak az egész együttest nevelte, hanem külön-külön mindegyik egyéniséget is. Hmeljovot Lobunov^* követte a színház főrendezőjének posztján. Számos feljegyzést volt alkalmam végigolvasni Lobanov próbáiról. Lobanov is átültette a gyakorlatba a darab cselekvési felépítésének törvényeit, de a színészek ezt észre sem vették. És ami a legfontosabb: a rendező utasításai lángragyujtották a színész művészi képzeletét; Lobanov, Andrej /sz.1900/ kiváló szovjet rendező, Vahtangov tanítványa.
