Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
89 Lobanov úgy beszélt a szinéaszel,mint miivész a művésszel: a képek nyelvén. És a színész, akiben még csak csirájában élt a képi gondolkodás,most lelkesedni kezdett, egész művészi lényegével megértette a darab magvát. És ekkor a fő feladat iránymutató fényénél fokozatosan megvilágosodtak a szereplő magatartásának kifejezőerővel teli részletei. A Jermolova Szinház színészeinek művészi poziciói előadásról előadásra szilárdabbakká váltak.Nagyszerű szinésztehetségek bontakoztak ki a színházban. Ám jóvátehetetlen hiba történt: a szinház valamilyen ostoba oknál fogva megvált Lobanovtól. A szinház művészei most is érnek el színészi sikereket és most is láthatunk tőlük jó előadásokat. De más fokú bennük a mélység, hiányoznak a korábbi arányú művészi felfedezések. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a jermolovisták színészi fantáziája - a jelenkor eseményeitől szárnyakat kapva - szomjasan átveszi s pontosan körvonalazott alakokban testesíti meg a kor ismertetőjegyeit. Nem tudom, hogy ma milyen módszerek alapján folynak a próbák a Jermolova Színházban. De ha már módszerről beszélünk, emlékeznünk kell, hogy Lobanov például meggyőződéséé ellenfele volt az ugynevezetfasztal melletti elemzőpróba" lerövidítésének. Lehetséges, hogy igaza volt? Az "asztal melletti elemzőpróba"időszakának mostanában divatos lerövidítését látszatra nagyon meggyőzően indokolják: köztudomású, hogy amikor a szinész a próbaasztal mellől kilép a színpadra, rendszerint zavarbajön, mikor a darab által feltételezett körülmények között saját személyében kezd játszani. Vajon nem jobb-e, ha a szinész mindjárt a szereplő nevében kezd cselekedni és a cselekményhez szükséges,uj feltételezett körülménynek fogja fel a darabbal kapcsolatos szükséges felvilágosításokat?
