Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
87 remtsenek utánozhatatlan alakokat? Peraze, aokan éltek a Sztanyiazlavszkij felfedezte technikai fogásokkal, de iámét csak - különbözőképpen éa a szükségszerűségnek megfelelően. Tarhanov többször elismerte, hogy a szerep kidolgozása során a külső jellegtől halad a belső felé. Vajon Sztanyiazlavszkij haragudott emiatt Tarhanovra? Egyáltalán nem. Sztanyiszlavszkij ezt mondta: "Nálunk a színházban nagyszerű Tarhanov mimikája; minden uj szerepben csodálatosak a mozdulatai, csodálatos a maszkja és egész alakja. Minden hiteles, minden telitve van belső tartalommal és rendkívül kifejező. Megtanulhatjuk Tarhanovtól, hogyan kell szervesen összekapcsolni a szerep külső rajzát a belsővel; mozdulatokban, mimikában, gesztusokban, az alak testi megjelenítésében..." Tarhanov munkássága a nagy együttesben természetesen gazdagította a művészek alkotó munkásságát. Sztanyiszlavszkij és hyemirovics-Duncsenko felfedezései minden nagy XX. századbeli színészre pozitiv hatással voltak. De ez nem ingatta meg, hanem talán még inkább megerősítette azt a törekvésüket, hogy a saját maguk módján - ahogyan ez számukra érthető és kényelmes volt - az egész szerepet megragadják, s a szerep fő feladatából kiindulva, szemléletesen értelmezzék.Milyen fontos és jelentőségteljes dolog az, ha a szinész tudja vagy érzi, mi lobbantja lángra művészi képzeletét, emocionális emlékezetét, mi ébreszti fel színészi temperamentumát és irányítja az alak felé! Már banálissá vált ennek ismételgetése: a Jermolova Szinház színészei ma nem olyanok, mint korábban, eredményeik elhalványultak, gyakran korábbi vivmányaik ismételgetéséből élnek. Valóban, mi történt hát e szinház művészeivel? A Jermolova Színházban jelen voltam Hmeljov próbáin. Turgenyev Kegye lerak en.yér en cimü darabjának próbái foly-