Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
B6 lalkozunk azzal a kérdéssel, hogyan fejlesszük ki a színészben a képességet,hogy képekben gondolkozzék, s ne logikailag ellenőrzött megfigyelések utján fogja fel az életet, hanem úgy, amint az a művészet valamennyi területén jellemző a művészekre. Sztanyiszlavszkij megalkotta tanítását a fő feladatról és az átfogó cselekvésről, h színésznek egész lényével ismernie, éreznie, érzékelnie kell az alkotás végső célját, hajlíthatatlanul ki kell építenie a helyes utakat e végső célhoz! Sztanyiszlavszkij megbízható technikával látta el a színészeket, fiz is Sztanyiszlavszkij hőstette. De a technika önmagában még nem farag művészt az emberből. Hányszor mondta Sztanyiszlavszkij, hogy rendszerét nem lehet egyetemes kulcsként alkalmazni!"Újra ismétlem, hogy az a legjobb, ha a szerep teljes egészében önmagától, természetesen megy át a színészbe. Ilyen esetekben a színésznek el kell feledkeznie a .rendszerről* ,a technikáról és ki kell szolgáltatnia magát a természet varázserejének. .. " Igen, ez a legjobb! 'Színészpedagógusaink, rendezőink gyakran segitik-e a színészt, hogy megtörténjék az, ami a "legjobb"? a pedagógusok - amint a gyakorlat mutatja - nagy hozzáértéssel tanítják a technikát, a rendezők gyakran vagy csak azzal törődnek, hogy a színész "technikailag megfelelően" játssza el a szerepet, vagy az alakról alkotott saját elképzelésüket "húzzák rá" az előadóművészekre. Hogyan formálták meg a szerepeket a nagy színészek abban az időben, amikor a Sztanyiszlavszkij-rendszer már a színházi körök közkincsévé vélt? Különféleképpen. De lehetett ez vajon másképpen? Elképzelhető volt, hogy utánozhatatlan egyéniségek egyforma eszközökkel te-
