Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
85 Művész-e a szinész? Milyen furcsa kérdés ez! - mondják majd sokan.- Természetesen művész! Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a színésznek, hogy igazi művésszé váljék? Milyen közös vonás egyesíti Kocsalovot és Moszkvint, Osztuzsevet és Hmeljovot, Babanovát és Pasennaját? Nem könnyű dolog válaszolni ezekre a kérdésekre, hiszen mindannyian nagyonis különböző egyéniségek. Természetesen beszélhetünk az általuk formált alakok magasrendü politikai tudatosságáról és emberségéről,művészi igazságukról és a kor érzékeléséről, a mély jellemábrázolásról.. . De a lényeg: mindegyik emlitett színésznek megvan a maga utánozhatatlan egyénisége. Mindegyiknek megvan a maga témája, vagy témaköre a művészetben, megvan a maga világszemlélete és művészi gondolkodásmódja,megvannak a maga kifejezőeszközei, megvan a maga temperamentuma és ábrázoló művészete... Alkotó egyéniség nélkül a művész egyszerűen elképzelhetetlen. Véleményem szerint ez a lényeg.A szinpadi alakok magávalragadó ereje és az átalakulás művészete végső soron a színészi egyéniség sajátosságának és jelentős voltának származéka. A kérdésnek az a lényege,hogy a művészi egyéniség elsősorban az önálló alkotó tevékenység közben fejlődik-e. Az igazi művészt a csak reá jellemző képi gondolkodás jellemzi. Ezt az örökérvényű igazságot gyakran elfe—leltjük vagy megkerüljük, amikor a színészekről szólunk. Vitákat folytatunk szinésziskolákról, a szinioktatás módszertanáról, a szerep cselekvő elemzéséről, de nem fog-6* A színész művészete ma II.
