Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Blok: Az egyéniségről
83 Lenin szerepében és Scsukin Jegor Bulicsov szerepében, Hmeljov Karenin szerepében,Mihoelsz Lear szerepében; túlzás nélkül mondhatjuk,hogy nagy eseményt jelentett Moszkva életében éa hozzátehetjiik,nemcsak Moszkva életében. Az emberek sokat gondoltak a színészekre és sokat beszéltek róluk. Rekedtre vitatkozták magukat, hogy ki a nagyobb tehetség; Moazkvin vagy Tarhanov. Estéről estére sorban álltak a Művész Színház pénztára előtt... 1940-ben a Tretyakov Képtárba került Babanova portréja, Lobanov festőművész munkája.Az addig ismeretlen nevű művésznek sikerült megragadnia a színésznő művészi alkatának lényegét. Kiderült,hogy Lobanov nyolcvanszor látta A kertész kutyáját, több mint hússzor a Rómeó és Juliát. A színésznő és a festőművész egyáltalán nem ismerték egymást - de nem is ez a lényeg. A művészet iránt táplált igazi szerelem kibontakoztatta a festő tehetségét - és a portré az ország legelső képcsarnokába került... Természetesen ma amüvészet kedvelőinek száma nem fogyatkozott meg, hanem ellenkezőleg,inkább megnőtt. De talán a színészek által formált alakok kisebb jelentőséget töltenek be az emberek társadalmi és kulturális életében és ezért nem olyan nagy a színész művészi tekintélye,mint husz-huszonöt évvel ezelőtt. Akkor a szinpad nagyjai nem végeztek színművészeti főiskolát, s még nem kerültek a nagy nyilvánosság elé Sztanyiszlavszkij legújabb vívmányai, amelyek - sok szakember véleménye szerint - uj távlatokat nyitnak a szinészi képességek kibontakoztatása előtt. De a szinészek mégsem játszottak rosszul. Természetesen fel kell figyelnünk rá,hogy az uj szinésztehetségek a XX. pártkongresszus után jelentkeztek nyilvánosan. Mellettük valósággal elhomályosult a színjátszás sok elismert nagyjának második ifjúsága. És úgy látom, hogy ismét szinészek kopogtatnak az ajtón, gondolataink uj, teljes jogú urai.
