Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Borisz Kraszkovszkaja: Színészi önállóság
71 amilyennek a színházi légkörnek lennie kell: nem müvéazi, nem alkotó légkör. Mert ha ez nem igy lenne, ükkor Mamajevu, u leningrádi Puskin ozínház kiváló művésznője boldognak érezné magát. És ürlov, a Moszkvai Akudémiai Miivész Színház egyik legnagyobb szinéaze nem irnu ilyen fájdalmasan szivbe murkoló cikket. Mindannyian őszintén, meggyőzödéaünk szerint arról Írunk és arról szólunk, ami foglalkoztat bennünket, és arról, hogy véleményünk szerint milyennek kell lennie a színháznak, a magam tehetsége szerint én is hozzá akarok járulni az általános vitához. Szerintem ott a baj gyökere, hogy a a_zinészek nem önállóak. a azinéaz önállóéiba* vagyis szabadsága és aktivitása > rendezéstől, a műsortervtől, és mindenekelőtt magától a színésztől függ. A színész akkor szárnyal szabadon, ha a rendező pontosan tudja, mit akar elérni a színésztől a darab kidolgozásának folyamatában, ha az előadás minden összetevő elemét következetesen irányítják az elfogadott fő feladat felé. Ha a színháznak olyan a műsorterve, hogy a színész nem tudja, mi az, hogy pangás, szomorúság és önbizalomhiány, ha a színész összhangban dolgozik az együttessel, a rendezés feladataival, akkor szabadon szárnyal. És végezetül, amikor a__színész nem ül nyugodtan a babérjain, nem vár kész megoldásokat a rendezéshői, hanem tudja, miiven célt tűzött eléje- s..szerző—ás^ a rendezés , maga keresi meg helyét a darab együttesében, maga találja meg szerepét a szerző elgondolásában - akkor a azinész szabadon szárnyal. Megismeri és átéli az önálló közérzetet, az egyedül helyes közérzetet,amely a színészt - színésszé teszi. Mindnyájunknak megvannak a maga utján a maga "felfedezései". Számomra sok minden a munka, az alkotás folya-