Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
49 vagy fellendülésének okait. Ha a színész tudja, mit akar ma mondani a nézőnek, mit akar védelmezni szerepével és az egész előadással, akkor művészete visszhangra talál a nézőnél, ő maga pedig - gyakran öntudatlanul is - kitapogatja a korszerű technikához vezető utat. De ha a színész nem tudja mit akar mondani, hanem csak mesterségbeli tudását akarja csillogtatni, akkor ez a mesterségbeli tudás fokozatosan elsikkad, formálissá válik. Az életismeret elválaszthatatlanul összefügg a színész politikai tudatosságával. Életismeretünk azonban gyakran felszínes, nem hatol a jelenségek lényegébe. Ezért lépnek ki azután a színpadra /a moszkvai Művész Színház színpadára is/ általános kolhozparasztok, általános munkások, általános tanítók. a néző látja, hogy ezek szerencsés, önelégült színészek, akiknek világszemlélete és minden kapcsolata színészi, nem pedig életszerű. A másik rendkívül fontos oka, hogy nem tudjuk kimunkálni önmagunkat és a szerepet:egyesek kijöttek a gyakorlatból vagy közönyösökké váltak, mások meg sem tanulták ezt. Mit értek ezen a kimunkáláson? Elsősorban azt, hogy a színész teljes egészében a szerep belső élete megteremtésének tudja szentelni magát - azt, amit úgy neveznek, hogy a színészt megszállta az ihlet. Nálunk is megtaláljuk ugyan - ha ritkán is - az igazi alkotó fanatizmus nagyszerű példáit. Itt van például egyik legidősebb színészünk: Vlagyimir Popov. Milyen megszállottsággal, milyen ötletesen munkálja ki a legkisebb epizódot is,hogyan keresi hősének kapcsolatát a világgal, az emberekkel, hogyan ügyel a maszkra, a jelmezre, s mindig kitalál valamit. Popov számára nem az a fontos, hogy ötlete feltűnő legyen, számára az alkotás folyamata a fontos, ami nélkül egyszerűen nem élhet. Popov még a legkisebb epizódokat is színesen, tartalmasán, elevenen alakítja. Árról már nem is szólok, hogy köztudomásúan milyen nagyszerűen dolgozza 4 A színész művészete ma II»
