Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei

50

ici a "zajokat". 3 amikor a színházban az alkotástól ilyen szenvedélyesen megszállott ember van mellettünk, akkor szégyelljük, ha mi magunk is nem vagyunk megszállottak.

SztanyiBzlavszkij módszerével osak akkor lehet nagy magasságokat elérni, ha valóban tehetséges és a munka lázában égő emberek sajátították el tanítását. Másképpen módszere halott. Akkor azután vágy felszines életábrázolást vagy "hétköznapieágot" láthatunk - és ez ürügyet szolgáltat, hogy egyesek a Művész Színház egyszerű stílusának alkalmatlanságáról,módszerének elavultságáról, vagy "irányzatának válságáról" beszéljenek.

Ha becsületesen megkérdezzük magunkat, be kell vallanunk, hogy gyakran úgy megyünk a szinházl próbákra,mint a hivatalba._/Mama jeva helyesen veti fel ezt a kérdést./ így születnek meg azok az alakítások, amelyekben minden hozzávetőleges, "általában minden egyszerű", de az egész senkinek sem kell és véleményem szerint ez a formalizmus legrosszabb fajtája.Hiányzik belőlünk az a képesség, hogy állandóan művészi tevékenységünkre összpontosítsuk figyelmünket. Nincs meg bennünk az az akarat,hogy ha most nincs is szerepünk, akkor a műsoron lévő, vagy a műsoron sem lévő repertoárból tartalékszerepet készítsünk - egyszerűen valamelyik nagyon kedves szerepet. Ha a színész megkapja i szerepet,rengeteg anyagot kell összeszednie, kérdésekkel, elképzelésekkel kell elárasztania a rendezőt. De ha mindnyájan becsületesen önmagunkba tekintünk, látnunk kell, milyen gyakran megyünk fölkészületlenül, kedvetlenül a próbákra, és a rendezőnek kell felébresztenie, alkotásra kész állapotba juttatnia bennünket, pedig a valóságban a rendezőnek csak fékeznie és irányítani kellene a lázasan kereső, kutató színészt. A színház nem bölcsőde és nem óvoda, senki nem köteles a másikat dajkálni. De ha a színész maga is dolgozik, akkor érdemes neki segítséget nyújtani, érdemes "bajlódni" vele.Szerintem na-