Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
48 a kapcsolat szükségességéről, de gyakran primitiven értelmezik ezt. Mert ha egymásnak beszélnek, egymás felé nyújtogatják a nyakukat, ez még távolról sem azt jelenti, hogy létrejött a kapcsolat. Az emberek közötti kapcsolat sokkal finomabb, bonyolultabb benső folyamat. Még egy dolog kimarad a színészi alakításból - alighanem a legfontosabb -; a szerves átalakulás. A színész játékában egyre gyakrabban tapasztalhatjuk az alak külső ábrázolását, a primitiv külső jellemzés demonstrálását. Színházunk történetében szép számmal találhatunk olyan művészeket, akik az igazi átlényegülés ragyogó mesterei voltak. Mindnyájan szentül őrizzük az ilyen mesterek emlékét. Én magam például nagyon jól emlékszem Bucsma előadói estjére az Össz-Bzövetségi Színházi Társulatnál. Emlékszem, hogyan ment végbe igazi csoda a szemünk láttára: a színész fekete öltönyben, smink nélkül, különböző jelenetekben teljesen különböző emberekké alakult át... Az ilyen átalakulásra milyen példákat idézhetünk az utóbbi időből, különösen a fiatal művészek szinészi gyakorlatából? Jakovlev, Guljajeva, ezenkívül még néhány név és kész. Se ez kevés. Tehát a lakonizmus, a bátor egyszerűség, a hatásosság, a szinész kapcsolata a külvilággal, partnerével, a mélyreható, szerves átlényegülés igaz voltéi; mindezek olyan művészeti törvények, amelyeket Sztanyiszlavszkij és Hyemirovics-Dancsenkq_fedezett fel ás ezek egyúttal a korszerű színész stilus ismertető .jegyei la. Mi az oka, hogy sok szinész nem követi ezeket a törvényeket? Miért csökkent a színészek mesterségbeli hozzáértésének színvonala? Orlov nagyon helyesen tárta fel cikkében az alapvető okot. A színjátszás művészetének sarokköve: a művész politikai tudatossága, emberi tartalma. Mindenekelőtt itt kell keresni az egészében vizsgált művészet hanyatlásának
