Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei

47

foguk között mormolják a szöveget, s ezzel akarják kinyilvánítani, mennyire "modernek" és "mértéktartóak". De caak lenne miben mértéktartóaknak lenniük!Ám ha nincs miért fékezniük magukat és bensőleg üresek - ez csupán a szentimentalitás másik oldala.

De a mai ember nemcsak mértéktartó és bátor, hanem tevékeny is, a mai ember átalakítja a világot, Azt ismerte fel az életben Sztanyiszlavszkij, amikor megteremtette a pszichofizikai cselekvésről szőlő tanítását. És ez egyúttal a korszerű szinészstilus egyik legfontosabb jellemvonása: a színésznek cselekednie kell. De ha végignézzük a színházakat, láthatjuk, hogy az előadások milyen gyakran nélkülözik az igazi belső cselekvést, a fejlődést és a harcot, vagy ellenkezőleg, mennyire telve vannak jelentéktelen, felesleges fizikai cselekvésekkel és felszinej kapkodással. Az ilyen előadásokon unatkozik a néző: vagy régimódi szinielőadást lát, telve csupa párbeszéddel, vagy pedig a "hatásos” előadás utánzatát.

A biológia mai állása szerint az emberi szervezet a környezet terméke és szoros összefüggésben áll a környezettel. A azinész művészi munkásságának erre a törvényre kell támaszkodnia.

A szerepalkotás folyamatát a külvilággal való kifinomult kapcsolatok létrehozási folyamatának nevezhetnők. Sztanyiszlavszkij Pavlov tanítása alapján fedezte fel a művészi tevékenységnek azt a törvényét, hogy érintkezésben kell lenni a partnerrel, állandó kapcsolatot kell létesíteni a környezettel.

Mindennapos művészi gyakorlatunkban vajon szem előtt tartjuk ezt a törvényt? Távolról sem minden esetben. A színész elvágja azokat az "ereket", amelyek kívülről eljuttatják hozzá a benső élethez szükséges táplálékot. Következésképp tisztán ezinéazi emóciókat ébreszt magában, mesterségesen felcsigázza, "felhúzza" magát. Mindenki tud