Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
46 Nézetem ezerint éppen Sztanyiszlavszkij éa Nyemirovic8-Dancaenko tanitáaa adja meg a azinéazi alakitáa korazerii atilueának alapjait. Caak az a lényeg, hogy ezt a tanítást organikusan, alaposan és teljesen el kell sajátítania a színésznek. Itt van például a bátor, hősies egyszerűség, amelyről Nyemirovica-Dancsenko élete alkonyán oly aokat beszélt.* bátor egyszeriiaég ugyanié a XI. század közepe táján élő, sokat látott, sokat tapasztalt emberek jellemvonása, akik minden megpróbáltatás ellenére bátran néznek a jövőbe. Nem az érzések demonstrálása, hanem a hősiesség jellemzi kortársunkat, az olyan hősiesség, amikor a legmélyebb lelki emóciók ia caak ritkán törnek felazinre. Kortáraunkat nagyfokú intellektualitáa jellemzi, ez azután tartózkodással, finom humorral és azzal jár, hogy az ember félezóból is megérti a dolgokat. Ezeknek a jellembeli tulajdonságoknak lakonikus és egyszerű színészi alakítás felel meg. /Egyébként nemcsak a jelenkorról szóló darabokat kell ma igy játszani, hanem a klasszikusokat ia. Áz ilyen hősi alakitáa példájaként őrzöm emlékezetemben Tatjána és Jakov bucsuzási jelenetét az Ellenségekből Taraszova1* és Orlov alakításában, vagy Csebutikint a Három nővér negyedik felvonásából, Gribov alakításában./De, hány színészünk van, aki most ia "megjátssza az érzéseket" a azinpadon, demonstrálja lelki élményeit és érzelmeakedik, vagyis csupa olyat tesz, ami ellen hosszú évekkel ezelőtt Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Danosenko küzdött ! Elterjedt egy másik szélsőség iss a színészek hanyagul zsebredugják kezüket és gúnyos mosollyal, szinte a Taraszova, Alia /sz. 1898/ kiváló szovjet színésznő, Sztanyiszlavazkij tanítványa.
