Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Magar: Keserű szemrehányások
37 amikor kiléptünk a szinpudra,ahol a réseken keresztül befújt a hideg szél, ez a semmihez sem hasonlítható tűz melengetett bennünket... Most nekem is úgy tűnik, akárcsak Nyina Mamajevának, hogy ezek voltak életem legboldogabb évei, s ezek az évek mély nyomot hagytak lelkemben. Most ezt a tüzet a technika.gyakran a sablonossággal határos technika váltja fel. Látom ezt és fájdalmat okoz ez a látvány. Gyakran alig pislákol "az isteni szikra", amelynek a mi viszonyaink között hatalmas tábortűzként kellene lobognia a színészben. Nem akarom azt mondani, hogy a fiatal nemzedék tagjai között nincsenek tehetséges, az alkotás, a keresés szórajától, a bonyolult szinészmeetérség elsajátításának vágyától égő emberek. Hiba lenne, ha ezt állitanám. De mert szinte naponta találkozom az együttes fiatal utánpótlásával, gyakran úgy látom, hogy kissé hidegen szemlélik a művészi alkotómunka folyamatát. Bekerül a művész a színházba, megkezdődik pályafutásának első esztendeje. Elméletileg jól képzett, de hol az a hires tűz, lobogás... Pedig csak ez az alkotó tűz ad erőt ahhoz, hogy a színházon kivül, otthon, az esti félhomályba borult üres próbateremben is dolgozzék. Ezért folynak végeérhetetlen viták a rendező és az igazgató között, majd a színészek és a rendezők között arról, hogy nincs elég idő a darab előkészítésére... Valóban kevés az idő, mert, mint mondják, a szinéaz "üresen" megy a próbára, a rendezőben bizva, aki, úgymond, majd segít, irányit, sőt "noszogat" is. Legnagyobb szégyenünkre ez még előfordul. Csodálkozhatunk-e, hogy az uj darab első előadásain többnyire szinte egy és ugyanazt a mondatot hajtogatjuk a darabban játszó színészekről,akiknek játékában még szép számmal akadnak hibák:- No, nem baj, majd néhány előadás után minden a helyére rázódik, rááll a darab a helyes vágányra... 3* A színész művészete ma II.
