Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Vlagyimir Magar: Keserű szemrehányások
36 Vlagyimir Magar: KESERŰ SZEMBEHÁRYÁSOK Amikor a Tyeatrban elolvastam a vita első cikkeit, be kell vallanom, hogy mint színészt és rendezőt, nagyon felzaklattak az olvasottak. Rozov cikkének sorait képtelen voltam belső izgalom nélkül olvasni, az általa érintett "négy probléma a száz közül" sok más problémát keltett bennem, amelyek - úgy látom - ugyanilyen aktuálisak és égetően fontosak.ügy látom, hogy Rozov számára - aki a múltban színész és rendező volt,most pedig népszerű drámaíró - egyáltalán nem közömbös a színészek sorsa. Kern olvashattam közömbösen Nyina Mamajevának a szinész boldogságáról tett vallomását sem, amely felidézte bennem szinészfiatalságom idejét. Én sem panaszkodhatom a sorsra, művészi pályafutásomra. Már az is mond valamit, hogy harminc éve egyfolytában az ukrajnai zaporozsjei Scsorsz Drámai Szinház főrendezője és színésze vagyok. Kern kellett megpróbálnom a gyakori szinházváltoztatast éa az ezzel Járó viszontagságokat. De én is el akarom mondani a legfájóbb, a legégetőbb problémát, amelyről sajnos, nem mindig beszélünk. Ke tűnjenek banálisaknak "az ihlet lángja" szavak - emlékszem, hogy ifjúságom távoli éveiben, amikor a pervomajszki munkás-paraszt szinház szinésze és vezetője voltam, őszi esőzések, téli hóviharok idején egy kis együttessel jártam kocsikon a sztyeppi utakat. Gyakran átázva és a hidegtől reszketve érkeztünk meg egy-egy faluba, és