Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Jurij Lavrov: Az emlékezetes szerepről
29 érzései". De nemes volt ebben az értelemben Minyin és Pozsarszkij ie* A színész számára az egyéni a fontos és semmi sem károsabb, mint az általános szavak, az általános mondatok, az általános meghatározások. A színésznek nem az általánosba kell szerelmesnek lennie, hanem a pszichológiába, a konkrétságba. Mert a nagy eszme ereje a művészetben nemcsak általános értelmétől függ, hanem mindenekelőtt konkrétságától és pontosságától - mindenesetre abban, ami a mai szinészi művészetre vonatkozik. Gyakran mondják nekünk: "a szinészek kevéssé ismerik az életet". Ez teljesen sértő. Hogy miért? Valamennyien elég bonyolult életet éltünk. Én például kikötőben dolgoztam, kifutó voltam, jártam a fronton, éheztem. De hiszen minden második szovjet ember, akár szinész,akár nem, eleget látott életében. Ez a poggyásza mindenkinek megvan, csak egyesek leteszik, mielőtt a művészet kapuját átlépik, mások viszont belőle merítenek alkotásukhoz. Pontos az a képességünk, hogy meg tudjuk figyelni az életet. Ez nem abból áll,hogy elmegyünk megnézni egy gyár munkáját vagy talán dolgozunk is ott. Abból áll, hogy el tudjunk igazodni a mai ember pszichológiájában, nemcsak ki tudjuk ragadni az élet külső jeleit, hanem eszmeileg át is tudjuk őket értékelni. Nemrégiben megismerkedtem és összebarátkoztam egy kelet-kazahsztáni kolhozelnökkel. Nagyon érdekes ember, és nem tagadom, sok minden foglalkoztatott és foglalkoztat belőle mint színészt. Elbeszéléseiből azonban legin-P Minyin, Kuzma /? - 1616/ novgorodi mészáros, az 1611-ee népfelkelés kezdeményezője. Pozsarszkij, Gyimitrij /1578-1642/ herceg,nagy orosz hadvezér, aki Minyinnel együtt vezette a lengyel megszállók ellen a győzelmes 1611-es népfelkelést.
